Mit kezdjünk a nagymamámmal? (bővebben lent)

Egyszerűen egy tipikus hatvanéves óvodás,ami néha az erkölcsi/lelki igazságérzetét illeti.Kedves meg törődő meg minden,szeret minket de folyton szándékosan idézi elő a feszkót-lehet hogy csak tudat alatt,mert ő is szenved tőle mint az egész család de mindig újra és újra eljátssza.

Pl.: "különleges alkalmakkor" iszonyú ingerlékeny tud lenni.Most is ugye közeleg az érettségi,sütött-főzött nekünk,de egynapos volt a hétvége és ebéd után mondtam,hogy nekem már haza kell mennem,nem várom meg a sütit mert rakat sok tanulásom van még hátra.Erre ő,hogy pedig ő mennyit dolgozott meg kétféle sütit is sütött meg minden,beadta a sértődöttet.Összeszorult gyomorral végre sikerült távoznom,kb az egész családot ilyen állapotban tudtam otthagyni.És ezt mindig eljátssza,karácsony,szülinap,ballagás vagy csak éppen egy szokásos hullámvölgy,és balhézik,kicsapja a patáliát.Sokszor még ő maga is sokkal másképpen reagál ugyanolyan esetekre amik különböző időben történnek.Azaz néha semmi sem történik néha meg borzalmas kínos szapulásba torkollik az egész.

Nem tudom,mit tehetnénk,szerintem egy normális embert észérvekkel meg lehet győzni- szerintem egy értelmes ember még ő maga megkérdezi,hogy nem akarok-e elmenni tanulni,hiszen úgyis tudja,hogy sok a dolgom.Neki,miután mondtam,hogy "egynapos" hétvége,meg "érettségi" sem változott semmit a véleménye,azt mondta,hogy ilyen jellegű kifogásokat ő nem akar hallani.Erre már nem tudok mit mondani,szerintem ez elég nyomós "kifogás",ennél fontosabb úgy gondolom csak esküvő vagy egy temetés kaliberű dolog lehet.Ezt nem tudtam tovább magyarázni.Pedig ez egyszeri alkalom volt,lehetett volna megértőbb.Szívesen maradok,ha az időm megengedi.

Mivel a számára is kellemetlen szituációk-olykor hatalmas nagy veszekedések-nem szűntek,néhányszor leültünk komoly beszélgetésekhez és megpróbáltuk szembesíteni vele,persze csak kíméletesen.De semmi,hiába a példák,hogy egy "normális" ember így meg úgy reagálna egy helyzetre,egy kicsi változás sem volt.

Nem tudom,mit kéne vele tenni,szakemberhez kéne adni vagy mi?Komolyan miért nem lehet egy szituáció mellett szó nélkül elmenni,ami átlagos családoknál nem jár veszekedéssel,egzecíroztatással de még csak szóvá tevéssel sem?

Valaki volt már hasonló helyzetben?Komolyan mondom az anyósvicceket is az ilyenek miatt találták ki,de miért?Miért kell egy anyósnak kötelező jellegűen ilyennek lennie???