Nagyanyó miért hánytorgatja fel, hogy három gyereket felnevelt és gy sem megy neki ablakot pucolni? Akárhányszor dumcsizunk a mamussal telefonon, szegénykém állandóan ezt mondogatja nekem,unokaként. ( Felneveltek). Szerinte ez jogot ad?

"Nem veszi észre,hogy ezért nem megy hozzá senki?"

Nem, nem veszi észre.

Sokan vannak úgy vele, hogy a gyerek legyen hálás azért, mert volt hol lakni, kapott ételt, fel lett nevelve.

Szép adni, szép viszonozni, de miért "beszélhet velük mint egy utolsó xar darabbal"?

Ő "utolsó xar darab" embereket nevelt? Ezt megkérdezném tőle - persze finomabban fogalmazva.

Feltételezem, hogy fordított helyzetben ő segítette a szüleit, hálából. És valahol a kellene, hogy a normális legyen, hogy a felnevelésért, hálából, viszonozza az ember, segítséggel.

Az is igaz, hogy az ember nem a gyerek örömére szül, hanen a sajátjáéra, tehát nem jogos a hálát elvárni. Meg aztán, nem is biztos, hogy az embernek úgy alakul az élete, hogy lehetősége van segíteni. De olyan is előfordult már a világtörténelemben, hogy a gyerek segít a szüleinek, de azok minél többet várnak el. Tehát igazságot tenni ebben a történetben nem lehet a részletek ismerete nélkül.

Annyi biztos, hogy ezeket a mama a címzetteknek kellene elmondania, nem a hátuk mögött.

Nekem van ezzel kapcsolatban saját tapasztalatom: a szomszédunknak volt egy fia és egy lánya. A lánynak minden a segge alá lett téve, ezért a fiú megszakította a kapcsolatot a szüleivel. Idővel az anyuka megözvegyült, egyedül maradt a háztartásában, mivel a lány 2 apának is szült x gyereket, de nem az anyja házába. Amíg volt ereje, nem szorult segítségre. De aztán leukémiát diagnisztizáltak nála, és a saját lánya/pereputtya beintett neki, hogy oldja meg a kórházba járást, ahogy tudja, így kénytelen volt a szomszédokat (minket is) megkérni, hogy valaki vigye be a kórházba. Ezen felül még a háztartásvezetésben sem volt hajlandó segíteni.