Felnőttként mennyire szoros a kapcsolatotok a nagyszüleitekkel?

1 van, lehet, hogy sokat mondok azzal, hogy átlagban szökőévente váltunk pár szót.

Világ életemben lesz@rt

Az anyai egy éve halt meg, vele nagyon jó kapcsolatom volt. Mióta gyerekem született, csak kb 3 hetente jutottam el hozzá, de mindig szerettem vele beszélgetni.

Az apai még most is él, egy-másfél havonta találkozunk. Nincs vele ellentétünk meg semmi, mondhatjuk hogy szeretem is, de sajnos nem érzem annyira közel magamhoz. Sosem tudott megnyílni, nem tudtam őt megismerni, mert mindig csak felszínes társalgási kérdéseket, mondatokat mond. Nem tud személyes lenni, és sajnos így én sem tudok felé, nincs egy igazi beszélgetésünk. Gyerekként még eljátszogatott velünk, nyilván ez felnőttként már nem opció.

Nagypapák közül az apai már születésem előtt meghalt, az anyai pedig akkor, mikor 17 voltam. Ő sem tudott beszélgetni velünk, néha mondott valami rímelő hülyeséget, vagy 1-2 szót, szóval vele is úgy vagyok, hogy ismertem, de mégsem.

Anyai nagymamám közel állt hozzám. Külföldön lakok, sajnos nem beszéltünk sokat, mikor távol voltam, mert valamiért félt, hogy a távolsági hívás a veszélyes (? sose értettem, és nem tudtam vele megértetni sem), de mikor ott voltam, folyamatosan látogattam, rengeteget beszélgettünk. Sajnos ő meghalt pár éve.

Nagyapám él a másik ágon, őt viszont egyáltalán nem érdeklem, csak az unokatestvéreimmel tartja normálisan a kapcsolatot. Én akárhányszor próbáltam közeledni, rövid úton leszerelt, úgyhogy már feladtam.

Apai agon csak nagyanyam el, azon kivul hogy uzenunk egymasnak karacsonykor, ujevkor, szulinapkor, kb. semennyire. Nincs mirol beszelgetni.

Anyai nagyszuleim szerencsere elnek, egeszsegesek es nagyon jo a viszony is, bar tavol vagyok toluk, havonta elmegyek latogatoba, meg telefonon is szoktunk beszelni.