Ha általánostól volt látszata annak, hogy idegileg gyötör ék a nagyszüleim, akik a gyámjaim voltak a tanító miért nem intézkednek?

Önmagában már az a körülmény is traumatikus lehet, ami miatt a nagyszüleid lettek a gyámjaid a szüleid helyett és nagy valószínűséggel a nagyszülők is traumatizáltak ez által, hiszen egy ilyen megoldás a nagyszülőknek i kényszerpálya. Nyilván Ők sem a legnagyobb örömükben vállalták fel a nevelésedet a szüleid helyett, hanem abból a kényszerűségből, hogy ne kerülj intézetbe.

Természetesen ez nem jogosítja fel a nagyszúlőket arra, hogy rosszul bánjanak Veled, csak sajnos lehet arra magyarázat.

Mindenképpen fordulj pszichológushoz és azt kívánom, hogy sikeresen fel tudd dolgozni a segítségével ezt a sok gyermekkori tramuát.

Sajnos sok esetben a tanárok nincsenek arra megfelelően képezve, hogy felismerjék az ilyen jeleket. Ezen ront a túlterheltség, az a tény, hogy hány gyerek tartozik a felelősségükbe, és az általános kimerültség, ami a mostani pár évben már elviselhetetlen, de mikor én voltam kisdiák is problémás tudott lenni (kb 20éve).

Másrészt sok tanár nem tudja, mihez kezdjen vele (pl sokkal szélsőségesebb példa, mikor látják, hogy a gyereken kék-zöld foltok vannak... Hiszen ha senki sem támogatja a tanárt, senki más nem törődik ezzel, sokszor a gyerek is tagadja félelemből, hogy verik otthon, akkor a tanár elég kellemetlen helyzetbe kerülhet, ettől félnek is sokszor, és inkább nem lépnek.) Szóval ha ennél lightosabb a te helyzeted, hiszen nem vertek, "csak" egyéb téren volt rossz, annak nincs úgymond elsőre bizonyítható jele sem.

Én is pszichológust ajánlanék.

Ezek azért nem annyira beszédes tünetek, de ettől függetlenül lehet, hogy beszéltek ezekről a nagyszüleiddel. De kérdés, mit is láttak ennyiből.

Mást nagyon nehezen lehet, emiatt a gyámhivatal nem fog mindent felforgatni. De is elég homályosan fogalmazol - "idegileg gyötör ék"(sic!) - szóval nem tudom, hogyan várhattad, hogy egy tanár számára egyértelműbb kép rajzolódjék ki.

Nincs nagyon eszköz a kezükben. Én gyerekként sose értettem hogy hagyja a többi ember hogy az alkoholista apám ver és bánt. Hát úgy hogy vagy észre sem veszik, ahogy megszorította a kezem és odamotyogta hogy otthon el fog verni, csak azt látták hogy kézenfogva megy velem én meg sírok. Hétköznapi jelenet.

Vagy aki tudta is, mit csináljon. Gyámügy nem emel ki senkit azért mert ráhúzott a gyereke fenekére. A verbális erőszaknak meg nyoma sincs.

Sajnos ez van. A gyerekeket nem védi túl sok minden. Mindenkinek joga van úgy nevelni a gyerekét ahogy akarja. Maximum akkor avatkoznak be ha már vér folyik, vagy túl késő.