Mit tehetnék, hogy túléljem az örökségen való osztozkodást? Lehet ezzel valamit csinálni, hogy ne legyen undorító?

A mamám sajnos ma elaludt. Idős volt már, végelgyengülésben ment el szegény, és számítottunk rá, hogy ez lesz. Az utolsó napokban szerencsére el tudtam tőle köszönni, beszélgettünk sokat. Apukám anyukája volt, és velünk élt, mi gondoskodtunk róla. Apukámnak van egy testvére is, aki nem normális, és már tavaly óta azt várta, hogy mikor fog a mama meghalni. Tavaly a mamának meg kellett mutatni neki, hogy hol van eldugva a kis pénze, meg le kellett számolnia az ékszereit is. Egyébként nem is foglalkoztak vele. Mikor apukámék nyaralni mentek, akkor sem néztek rá soha. Sosem vásároltak be neki, vagy vitték orvoshoz. Sosem segítettek a takarításban sem. Amikor jó pár éve a nagypapám meghalt, akkor a nagynéném hamarabb ért oda, mint apukám, mire a szüleim odaértek, az egész házat felforgatták, mindent elvittek. Apuék ezt rájuk hagyták, és minket kihagytak belőle. Én még akkor elég kicsi voltam.

Na most, az van, hogy én ezt az egészet nem akarom megint. Nagyon csúnyán viselkednek már régóta, csak azért néztek rá a mamámra, hogy mikor megy már el... Apuék ezeket a dolgokat megint csak rájuk hagynák, anyám szerint: Legyen ennyi boldogságuk. Minden tekintetben elég konfliktuskeről emberek. De ha én összefutok velük, biztosan nagyon csúnya vége lesz. Mert én nem szeretném, ha mindent felforgatnának otthon. Elég határozott ember vagyok, és amúgy is, sok szempontból haragszom a nagynénémékre. Ilyenkor szerintetek mit lehet tenni, hogy ezt túléljem? Általában marha egyenes ember vagyok, és ha rajtam múlik, biztos elküldöm őket a francba, de nem szeretnék magamra venni egy családi perpatvart. Viszont azt sem szeretném, hogy az legyen, ami a papával is volt.