Ilyen nagymamával mit lehet tenni?

Ismerős a helyzeted,az én nagymamám is hasonlóképpen viselkedik.

Nem igazán tudsz ez ellen tenni bármit is. Próbáld meg ignorálni a viselkedését,nem érdemes az ilyenen felhergelned saját magad. Ha nem töltöd vele szívesen az idődet,akkor kevesebbszer találkozz vele.

Nagyapám volt ilyen. Egyedül egy közös témánk volt ami a horgászatot jelentette, ezzel elvoltunk, szívesen jártam vele horgászni, de csak akkor ha nem ment el a téma más irányba mert akkor már jöttek a viták meg a hülyeségek. Egy idő után szerencsére rájött hogy felesleges vitázni azokon amikkel nem értünk egyet, neki is megvolt a maga sajt ízlése meg a saját kis világa, és nekem is. Szerencsére sikerült azt elérnem hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét én meghallgattam a mondandóját még akkor is amikor egy orbitális hülyeség volt az egész, de visszafogtam magam hogy ne szóljak be neki, és elengedtem a fülem mellett ezt az egészet. Ő boldog volt mert elmondhatta amit akart, én meg csak hallgattam és tojtam rá. Mindenki jól járt. Saját dolgaimról meg inkább nem beszéltem, szerencsére Ő sem faggatott soha semmiért mert tudta hogy abból csak vita lesz.

Ezt úgy értem el hogy egyszerűen leszartam amit mond meg gondol, és ennyi, nem idegesítettem fel magam egy idő után.

Anyám apja egyébként és anyám mondta hogy régen nem volt ilyen és azért nem jöttek ki jól mióta anyám felnőtt lett mert akkor kezdődtek nagyapámnál ezek a dolgok és anyám az a fajta ember aki soha sem tudja megállni hogy ne mondja ki amit gondol és mindig megmondta a magáét akármi is volt.

Hogy anyád vagy apád mit tenne, amelyiküknek az anyja, azt nem tudom. Mint unoka, egyszerűen nem mennék többet.

Nagyanyámmal is gondok voltak. Csak nyaranta találkoztunk, de az az idő elég is volt, hogy évek múltán, 10 évesen pontot tegyek a látogatások végére. Egyébként tudomásom szerint évekig a többi gyereke sem beszélt vele, de hogy anyám és a többiek mit csinálnak, nem érdekel. A vér nem jár együtt szeretettel. Ha ő ilyen, lelke rajta, de én biztos nem látogatnám.

Az én nagyanyám is ilyen

néha bele köt mindenbe.

Meg azt vettem észre hogy

elég rosszindulatú is.

Teszi a megjegyzéseket a másikra.

Legutóbb abba szólt bele

hogy " miért főzünk este meg

hogy milyen nehéz ételeket eszünk vacsorára. "

Elég gyakran jártam hozzá

egy héten egyszer de azóta egyszer

sem mentem hozzá.

A legutóbbi húzása meg

végleg meg ingatta bennem a bizalmamat felé.

Azt mondta az egyik

barátnőjének a páromról

hogy " egy 80 kilós S dugasz

( csak hogy szépen fejezzem ki magam de gondolom érted hogy értem.) és hogy " ő olyan mint egy zsák akit meg töltenek.

Engem nem szid meg nem kritizál csak őt!

Aztán kiderült hogy el hallgat dolgokat szándékosan hazudik.

Pl: abban hogy meg emelte az albérleti díjat az anyáméknak

egy tízessel többet fizet

meg a nyugdíja is jóval több mint amennyit mondott mert meg emelték neki. Ami csak azért lényeges mert ő meg elvárja hogy mindent elmondjunk neki és mindig faggatózik.

Hát szerintem ezek után

nem nagyon teszem be a lábam hozzá!

És ráadásul ő mindig hív

hogy menjek és még csodálkozik hogy nem akarok menni hozzá.

Kezdődő demencia. Sajnos ez csak rosszabb lesz.Leépül az önkritika. Azoknál a legszembetűnőbb, akik fiatalabb korukban se bővelkedtek benne. Beszűkül a gondolkodás, kialakul az egoizmus. Második gyerekkor . Ebből a szempontból, de az öntudat, meg az érzékenység fokozódik.

Szerencsés öreg, aki ezek nélkül ér meg magas kort .

Nem kell veszekedni, vizatkozni, inkább terelni, irányítani a beszélgetést, úgy ahogy egy makacs kisgyereket szerel le az ember.