Mi a véleményetek?Mondhatnak a nagyszülők olyat az unokának ha ők nevelték fel,hogy "kutya kötelessége a kölöknek segíteni,meg bármiben engedelmeskedni?"

Nos a történet úgy van,hogy 28 éves koromig a nagyszüleimmel éltem. Besegítettem a rezsibe, otthon és munkahelyen is dolgoztam. Ha nagyobb melók voltak,mindig ott voltam,nem volt kihúzás. Miután elköltöztem otthonról 70-80 km-re, elkezdődött a bili kiborulása. A nagynéném 15 km-re él a nagyszülőktől, 3 gyereke van, ebből kettő még kicsi a legidősebb már nagyobbacska.Mindig a nagynéném volt a kedvenc gyerek, ő volt a gyerekeik között a legfiatalabb. Most,hogy elköltöztem otthonról, ritkábban tudok hazamenni,mert van munkám, kertem, sok-sok dolog amit meg kell csinálnom. Nagymamám nagy duzzogva kijelentette, miután nemet mondtam neki,hogy nem tudok minden szíre szóra hazamenni,hogy "szaaa...házi taknyos kölök vagyok, ez a hála,hogy felneveltek, meg egy gyereknek kutya kötelessége hazamenni segíteni". A legutóbbi 3 napra mentem haza, a harmadik napon úgy búcsúztak,hogy jó,hogy ott voltam,de már jobb ha elmegyek, mert hozzászoktak,hogy nem vagyok már otthon.Ez rettentő rosszul esett,és van bennem emiatt egy kis sértettség is. Mennyire értetek egyet azzal,hogy nem kötelességem nekik ugrálni azért,mert felneveltek. Nagynéném férje mindig talál valami kibúvót,hogy miért nem tud átmenni és segíteni. Most megvan a nagyszülőkkel a harag köztünk,de nem érzem magam hibásnak. Amikor otthon voltam mindig csak lekisálták a munkámat,ha segítettem is. Most,hogy felnőtt,önálló nő vagyok,van saját életem,új munkám,nem tudok úgy ugrálni,ahogy ők fütyülnek.