Nagymamával mit lehet kezdeni, ha már túlzásba esik?

A nagymamámról van szó. 10 éve egyedül él. Rengeteget segítünk neki, a lakásban, bolt, bevásárlás stb. 2 hetente egyszer vagy át hívjuk magunkhoz vagy mi megyünk hozzá.

De neki semmi nem elég. Van olyan, hogy nincs időnk elvinni őt a boltba mert az minimum 2 óra. Fáj mindene, folyamatosan panaszkodik de a boltban elmászkalna ennyi ideig is. Na ilyenkor hívom, hogy mondja mik kellenek a boltból. Mond 2 dolgot, majd 3 óra múlva panaszkodik, hogy neki se ez se az nincs itthon úgyhogy mehet a boltba egyedül. Ezeket direkt csinálja, direkt nem mondja, hogy mi kell hogy utána mehessen a boltba egyedül és azért panaszkodhasson, hogy őt nem kíséri senki és nem bírja.

A lányom nagyon szereti őt, de már 11 éves, nem akar csak úgy átmenni hozzá, nem tudja lefoglalni magát, unatkozik.Mama ezért is vérig van sértődve, hogy én biztosan eltiltottam tőle.

És naponta 8-10* hív, de semmi miatt, csak hogy mivan mit csinálsz. Ha nem veszem fel mert dolgozom akkor addig hívogat míg fel nem veszem. Volt, hogy fél óra alatt 18x hívott. Ilyenkor a férjemet is felhívja, hogy mi van velem. És nem akar semmit. Anyuval is ugyan ezt csinálja, de ő is ugyanúgy segít neki, egyáltalán nincs mama elhanyagolva. Ha nyaralni megyünk akkor vérig sértődik, napokig undok és beszólogat előtte és utána is. Az nem opció, hogy jöjjön ő is. Mert nem is jönne, és nem is férne be az autóba a gyerekek miatt. Már rettegek neki elmondani, hogy augusztus utolsó hetében nyaralni megyünk.