Normális ha aggódom mamámért?

Mamám garzonban lakik. Van neki egy nem százas szomszédja. Az illető férfi és az anyjával élt együtt. Pár hónappal ezelőtt elhunyt az édesanyja. Egyedül maradt. 40-50 közötti lehet az ember. Munkája elvileg szobafestő volt, de évek óta nem dolgozik tudtommal. Kedvenc szokása az volt, hogy az erkélyről koncertezett talán napi szinten, legalább egyszer. Ezalatt azt értem, hogy egy több mint 10 emeletes garzon 10. emeletén lévő lakásának erkélyéről szitkozódott. Nem tudom, hogy politikusokat vagy csak a munkával kapcsolatban, de mindig ez ment, az anyázás ezerrel. Meg sokszor ragasztgatott ki cetliket mondjuk a folyosó ajtajára vagy a lifthez a falra meg ilyenek. Magyarul csak a baj volt vele. Erre mostanra az lett a helyzet, hogy az anyja meghalt mert már öreg volt. Egyedül maradt és nincs pénze. Hetekig csinálta azt, hogy kiállt az ajtaja elé és magában beszélt. Napi 2-3 alkalommal. De volt, hogy kora reggel kezdte, amikor mindenki aludt. Aztán elvitték azt hiszem napokra valahova az orvosok. Talán “elmegyógyintézetbe”, bocsánat nem akarok butaságot mondani. Lényeg, hogy elvitték és csak napok múltán hozták vissza. Ja, eszembe jutott. Állítólag az ágyában feküdt és azt ordibálta, hogy nem tud mozdulni, lebénult. Ezért vitték el. Miután visszahozták már azóta nem beszél magában. De sajnos rosszabb a helyzet. Említettem, hogy nincs pénze. Elvileg kilakoltatják, de erről egyebet nem tudok. Csont sovány lett az ember, mert nem eszik. Ugyanis nem tud mit enni. Egész nap a lakásában van, persze évekkel ezelőtt is ugyanez volt. Szóval nem eszik, mamám és a szomszédok közül páran néha adnak neki ételt. De bármennyire is sajnálom az embert, azért szerintem nem is érdemli meg ezt a törődést egyrészt, másrészt pedig ez nem a mamám feladata. Gondolj bele. Mamám egyedül él a kevés nyugdíjából, sokszor főz ránk mert szeret minket, persze nem csinál nagy adagokat. Ha saját magát nem könnyű abból a kevéske nyugdíjból eltartania, akkor miért kéne egy elmebajos szomszédnak segítenie? Az elmúlt napokban azt vettem észre, hogy a csávó azt csinálja, hogy ha mamám kimegy a folyosóra és az ajtaja előtt megy el, akkor nagyon halkan kopog neki az ajtón keresztül az ember. Mert éhes. De tegnap amikor voltunk nála, akkor a csávónak az ajtaja résnyire nyitva volt, gondolom órákig. Mamám mondta, hogy adott neki 2 szelet zsíros kenyeret. Nem tudom mi lesz ebből, de sajnálom mamámat. Nem akarom, hogy rátelepedjen ez az ember és kihasználja. Én az unokája vagyok, nekem is megvan a saját magam baja, nemhogy még mamámnak. Szóval szerintem az ember nem érdemli meg mindezt és egyáltalán nem tartom beszámíthatónak. Ki tudja mennyire közveszélyes. Főleg az, aki éhezik nap, mint nap. Most nem rosszból, de a kóbor kutyához tudnám hasonlítani. Adsz egyszer enni neki és aztán le sem tudod rázni magadról. De ilyenek a jó lelkű emberek, még annak is segítenek aki meg sem érdemelné. Hangsúlyozom ismét, hogy nem tudom mi lesz ennek a vége, mert pénze a csávónak nem lesz, kilakoltatják-e vagy sem nem tudom, elviszik-e valahova megint nem tudom, de ez így nem oké.