A nagyszülőm nem érti meg, hogy miért unom a mindennapi videóhívásait. Hogyan csökkentsem le? Nincsenek jó kifogásaim. 20 vagyok.

Fél éve hív minden egyes nap. Nem túlzás, nem hazugság. Ha meg ezt nem hiszi el valaki, ne olvasson tovább.

Azt utáltam a legjobban, amikor munka után hívott fel rögtön, de a munkai stressz miatt bunkó módon leállítottam, hogy MAX este hívjon fel. Azelőtt volt, hogy napi 2-3x hívott fel.

Ha nem veszem fel a telefont, akkor azt hiszi, hogy valaki megerőszakolt vagy titokban pasizok, hiába tudja, hogy alig mozdulok ki az utcára.

Ma pedig szerintem sajnos a legflegmásabb módon igyekeztem lerázni magamról és most nagy a bűntudat bennem. Biztosan most ki is beszél a hátam mögött a fiával.

Milliószor próbáltam rávezetni arra, hogy max heti 3-4 hívás is elég lenne. Jöttek olyan szövegek, hogy: “jogom van mindennap látom téged, én neveltelek fel”…

Ma úgy köszönt el, hogy ég veled, de 2 nap múlva újra kezdődik minden. Rövid szavakkal válaszolok (amúgy sem vagyok jó “small talk”-okban), és nem gondol bele a helyzetembe. Jön a durci és azután a napi kontroll videóhívások. Valaki értsen meg legalább:( Nagyon nagyon fárasztó és unalmas. Nincs izgalmas életem, amiről naponta kell dumálnom.