Hogy értessem meg vele, hogy nem bunkóságból tettem?

Akárhogy magyarázom, nem érti. Mamám és az élettársa feljöttek Pécsről ide Pestre, és mondták hogy látogassam meg őket. Egy panelban voltak ami az ő nevükön van, mondták hogy kisérjem le őket a ház elé, mert cigizni akarnak, mondom oké. Mamám élettársa elkezdett kérdezgetni a boxról, hogy hogyan megy, meg hogy milyen volt a verseny amin indultam 3 hete, elmeséltem neki mindent, hogy aranyérmes lettem, meg hogy milyen volt a város, nem volt még akkor baj. De gondoltam mutatok neki pár kombinációt, hátha tetszik neki. Elkezdtem árnyékolni felé, majd hirtelen hátralépett és mondott valamit halkan, akkor még nem vágtam le hogy megijedt, mentem utána és folytattam az árnyékboxot, de utána már abbahagytam mert láttam akkor már hogy félt, segítségért kiáltott meg nagyon gyorsan vette a levegőt. Akkor mamám elküldött haza, meg elkezdett ott ordibálni, hogy én mekkora szemét vagyok, és hogy kérjek bocsánatot. De mondtam már akkor is, hogy én nem akartam megütni, kérdezett a témáról, válaszoltam, gondoltam mutatok neki pár kombót azt ennyi. Nem értette meg, meg vannak sértődve. Bocsánatot kértem azóta, el is fogadták, de nem hívnak azóta, pedig még itt vannak a városban, és azt se értik meg, hogy én ezt nem köcsögségből tettem. Tényleg ekkora bunkóág volt ez?