Hipochonder nagyapa, mit tudnánk tenni hogy jobban legyen?

Mindig is volt hajlama rá, de mióta a nagyanyánk meghalt, telejsen magába fordult. Folyamatos halálfélelme van, pedig extrán vallásos és a dokik szerint semmi baja, sőt fiatalabb a szervezete állapota mint a jelenlegi kora. De mégis állandóan depressziós, keresi magán a tüneteket, kotyvasztja a gyógyteáit, gyógyfüveit és állandóan panaszkodik nekünk épp mije fáj. Gyógyzsert viszont, pl fájdalomcsillapítót nem hajlandó bevenni. Panaszkodik hogy fáj a lába, mégis gyalog közlekedik, holott amőgy vezetni szokott. Nyilvánvaló hogy a törődést/figyelmet keresi, ezzel ellentétben kommunikálni képtelenség vele.

Nem is hall jól, totál nem veszi fel a beszélgetés fonalát, nem kérdez vissza, léynegében csak panaszkodna. Gyakran mogorva, sőt bunkó, beszólogat másoknak. Nem lakik messze tőlünk, pár perc séta, és minden második hétvégén közös ebéd a családdal, tehát nem magányos, jön-megy a gyerekei között. De a stílusa miatt teljesen elveszi mindenki kedvét a beszélgetéstől, már gyomorgörcsünk van ha tudjuk hogy jön ebédre.

Fizikailag jó állapotban van, nem beteg, tud vezetni, biciklizni, minden, de pl korábban besegített a kertben vagy máshol, most nem hajlandó mert "nem ér rá". Szóval még a gondolatait se tudja elterelni magáról.