Mit tegyek? ( A többi lent)
Ha sok időt töltesz vele, az segíteni fog. Átértékeli az életét. Utána pedig szépen finoman beszélhetsz arról, hogy mit érez.
De ne egyből ezzel szaladj neki, mert csak rontanál a helyzeten.
Bár papám nincs ennyire kétségbe esve, de tudom, hogy magányos, mióta mama meghalt. Szintén magának való, érzéseiről nem beszélő ember. Én a sok év alatt azt tapasztaltam vele kapcsolatban, hogy neki állok vele beszélgetni, bármiről. Imád beszélgetni, csak magáról nem szeret elmondani semmit. Beszélünk arról, hogy milyen a szomszéd pici unokája, hogy de jót játszott a nagyszüleivel, hogy a néni áthozta kicsit kutyázni papámhoz. Hogy miket csinált a kutya nap közben, mi van a veteményessel, stb. Ő is kérdezget, hogy mi volt a munkában, mi van otthon, férjem jól van-e, mikor megyünk hozzá mindketten (általában hétvégén mindketten meglátogatjuk, hétközben csak én), mi van a kutyusommal, cicáimmal, stb. Aztán ha úgy jó hangulatba kerül, akkor el-el eljt pár megjegyzést magáról.
A sok év alatt sok mindent tudtam meg így róla. Milyen volt neki a II. világháború (9volt mikor kitört), hogy ha húst akartak enni, verebeket kellett fogniuk, hogy elvitték mindenüket, ilyenek. Hogy ismerkedett meg mamámmal, milyen volt ő/ők fiatalon. Sok sok idő kellett hozzá :D És végtelen türelem. De ha kibeszélheti magát, ha csak beszélhet valakihez egy órát, sokkal vidámabb a végére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!