Hogyan érjem el azt, hogy a nagymamám hagyja, hogy segítsek neki?18
Az a helyzet, hogy elég idős, idén lesz 80. Ahhoz képest elég fitt szerintem, tehát még nem jár bottal, a dolgait tudja intézni többnyire, viszont egyedül nem megy neki minden, fáradékonyabb. Ennek ellenére nem igazán szereti elfogadni a segítséget. Tőlem még úgy csak-csak, nagyon nehezen, de más családtagoktól nem.
És igazából tök rossz hallgatni, hogy mondjuk szeretne veteményezni a kiskertben, de előtte ki kéne írtani a gazt, de egyedül már nem tudja, és kissé szomorú emiatt. Viszont ha felajánlom a segítséget, hogy segítek rendbe tenni a kertet, akkor nem igazán fogadja el. Olyankor az van, hogy neki nincs kedve most, de én egyedül meg ne csináljam, mert milyen már, hogy az ő kertje és más ügyködik ott nélküle. Illetve a házban is kéne szerinte port törölgetni meg ilyenek, de azzal is az van, hogy a magas helyeket nehezen éri el, ezért hanyagolja, aztán teljesen lehangolt miatta, hogy mondjuk a plafon sarkában ottmarad a pókháló, de nem hagyja, hogy segítsek neki, pedig amúgy nekem pár perc lenne. Ha mondjuk fűtési szezon van és a szenet vagy a fát kell fedett helyre vinni, akkor azt úgy hagyja, ha előtte napokig győzködöm. És egy csomó ilyesmi van, hogy egyedül nem megy neki, vagy megterhelő, de segítséget meg nem igazán fogad el. Tőlem még úgy ahogy, de anyutól például annyit fogad el inkább, hogy heti egy kisebb bevásárlást intézhet neki, de csak mert úgy is azon a napon mennének mind a ketten, illetve a nagynénémnek hagy annyit, hogy elintézze az olyan ügyeit, amiket online sokkal gyorsabb megoldani.
Viszont nekem rossz hallgatni, hogy neki így nem jó, de nem hagyja, hogy segítsek, pedig amúgy minden nap ráérek, ha kell, ha nem. (és három perc sétányira lakok tőle egyébként)
Most ezzel a helyzettel mit lehet kezdeni?
Bocs hogy nem a kérdésre válaszolok, de a hozzád hasonló emberek miatt gondolom azt, hogy nincs veszve a fiatalság, nincs veszve a világ.
Örülök hogy vagy.
Amúgy az első remek ötletet írt.
3!
Egy kicsit meg is könnyeztem, hiába, érzékeny vagyok :)
Szerintem ösztökélni kell, hogy együtt csináljátok. Nyilván egy egész életében aktív, önellátó embernek rossz érzés, akár szégyen is, hogy már nem képes elvégezni azt amit azelőtt simán megcsinált.
Mondd neki, hogy mamika te az alsó polcot töröld, én meg majd a felsőt és közben beszélgetünk. Vagy te gyomlálsz a kertben, ő meg addig előkészíti a vetőmagot, gereblyéz, elmeséli fiatal korában hogyan kertészkedtek vagy ilyesmi.
Próbálj fizikai munkát szellemi termékre "cserélni" vele. Mondjuk behordod a fát és ő cserébe tanít neked egy receptet.
Mert szégyelli, hogy segítséget kérjen, kevesebbnek érzi magát azáltal, hogy nem tudja ő maga megcsinálni, amit kell - holott mondjuk 70 évig simán.
És ehhez még csak idősnek sem kell lenni, gondolj bele, pl eltöröd a karod, és egyszerűen kellemetlen megkérni mást, hogy vajazza már meg a zsemlédet.
Ez emberi tulajdonság, és csak részben függ a kortól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!