Hogyan nyugtassam le magam, ha felek, hogy a mamam meg fog halni?

Szia!

Alapos ez a félelem, mert mondjuk valamilyen gyógyíthatatlan betegsége van, vagy ilyesmi, vagy csak szimplán rád tört ez az érzés?

Nekem most lesz két éve, hogy mindkét nagymamámat elveszítettem.

Igyekezz minden lehetséges időt kihasználni vele, mondd el neki, hogy mennyire szereted.

A halálról pedig azt fontos tudni, hogy egyrészt bármikor bekövetkezhet, másrészt ez az élet rendje. Harcolni nem érdemes ellene, meg kell próbálni elfogadni a létezését.

És remélem, hogy ez csak nagyon sokára fog bekövetkezni, és hogy jó egészségnek fog örvendeni a mamád!

Nagyon sajnálom, tudom mennyire szörnyű így látni egy szerettedet. Tényleg csak magamat tudom ismételni, legyél mellette, élvezd ki az együtt töltött időt. Ha pedig valamikor elveszítenéd, fontos, hogy ne nyomd el az érzéseid. Bátran add/sírd ki magadból, és ha szükségesnek érzed, fordulj szakemberhez, mert nagy megkönnyebbülést jelenthet egy független valaki jelenléte is.

Sok-sok erőt nektek és legfőképp a mamádnak!

Nem kell nyugtatni, aki megszüetett, az meghal, pont.

Egyébként hosszan tartó, főleg kínos betegségnél szerencsétlennek az a jobb, ha mielőbb meghal, és nem szenved még franc tudja, meddig.

Szia, pont ilyen helyzetben vagyok... Ne gyászolj előre mert lelkiismeret furdalasod lesz később, hogy már akkor gyaszoltad, amikor még élt.

Inkább éld meg ezt a feldolgozási mechanizmust, legyél annyit vele, amennyit elbirsz.

És mást nem tehetsz, minthogy megeled ezt a fájdalmat, később enyhulni fog..

Tökéletesen aterzem, amit most erzel.

Virtuális ölelést küldök neked és kitartást.

Tizeneves voltam,mikor ezen eloszor elgondolkodtam, hogy elveszithetem Mamat, nagyon sirtam a gondolattol is. Nekem a masik nagyim nem elt mar,mire megszulettem, igy csak ot ismertem. Imadtam.

Nagyon hianyzik.

Csodalatos ember volt. Nem tudom, hogy lehet erre felkeszulni. Egyaltalan nem baj, ha sirsz, attol megkonnyebbulsz.