Nekem kéne békejobbot nyújtanom anyám szerint, szetintetek?
Sziasztok!
17/L vagyok. A szüleimmel, az öcsémmel és az anyai nagymamámmal élek egy házban. Nagymamámmal elég tartózkodó vagyok, mivel elég mérgező típus.
Vasárnap egy emlékvideót néztem Anthoine Hubert-ről (5 éves korom óta autósport fan vagyok, és ő volt a kedvencem az utánpótlás pilóták közül), nagymamám meg bejött a szobámba, hogy menjek el vele vásárolni. Imád a piacon lenni, viszont már nem bír olyan sokat, ezért kb. málhás szamárnak kellek, de egy ideje már nemet mondok. Most is nemet mondtam, ő meg azzal jött, hogy hagyjam már azt a nyikhajt (Hubert-t), ő akart meghalni... Erre én, hogy a piacon gyakorolja a bunkóskodást.
Holnapután lesz a születésnapja, anyám meg azt mondja, kérjek tőle bocsánatot...
válasza:Köszönöm mindenkinek az eddigi válaszokat. Néhányban kamaszgyűlöletet vagy azt érzem, hogy az idősebbek felsőbbrendűek, de véleményt kértem, megkaptam, ezért tényleg köszönöm.
Nagymama van, hogy magának főz, van, hogy azt eszi, amit a szüleim főznek, amit magának főz, abból nem szoktam enni, túlfűszerez mindent.
Szombatonként szokott sorra kerülni a nagybevásárlás autóval, mindig megkérdezzük, velünk jön-e, vagy kell-e valami. Most mindkettőre nem volt a válasz...
Meg nemcsak vásárolni jár a piacra, hanem sok árussal leáll beszélgetni, pletykálkodni is. Addig én meg álljak mellette, mint egy kutya?...
Arról nem is beszélve, hogy nem olyan régen megtudtam, hogy minket is ki szokott beszélni a piacon, egy hete ott jártam egyedül, és az egyik árus, akinél vásároltam, leszólított, hogy miért fiúzom ennyi idősen ahelyett, hogy a nagyimmal törődnék (három randim volt eddig az életemben).
És az miért baj, hogy rajongtam valakiért, és nem örülök neki, hogy valaki azt mondja, hogy ő tehet róla, hogy meghalt?
válasza: válasza:Én vagyok a 45 éves boomer anyuka, és ne haragudj, ha kicsit erősen fogalmaztam az előbb. Biztos van igazság abban, amit te mondassz, egy szitu leírásából én nem láthatom a teljes képet. én a korom miatt látom a nagyid nézőpontját hangsúlyosabban. Tény, hogy van egy nagy generációs szakadék kettőtök között, és ezt a csipkelődések, beszólogatások csak tovább ássák.
Az idősek tényleg rigolyásabbak, sértődékenyek, főleg a nők. Lehet, hogy féltékenységből szólta le az általad rajongott embert, mert több figyelmed hárul rá, mint a nagyidra.
Szerintem tényleg a gyerekeknek kellene toleránsabbnak lennie a nagyszülők felé, ha egyik sem enged, abból csak fájdalmas sértődések lesznek. Tényleg biztos unalmasabb a piacon kísérgetni őt, de talán van benne 1-2 jobb pillanat is.
Nekem van két 14 éves lányom, és nemrég vesztettem el anyukámat (1 éve kb). És sajnos az utóbbi időben ők sem találták már a hangot anyukámmal, mert uncsi volt nekik a nagyi, meg cikis is gondolom. Elmentünk meglátogatni őt, és a lányaim rögtön bezsuppoltak a nagyszobába, én beszélgettem anyuval a konyhában. Fájnak azok a pillanatok így utólag. Néha jobb egy nagy levegőt venni, és kimutatni feléjük a szeretetünket, ha még ilyen tüskések is lettek. hidd el sokat bántja az élet az embert mire megöregszik. Besavanyodik, meggonoszosodik (by Parti Nagy Lajos) akarata ellenére is. De ott szunnyad bennük is az a szeretetre vágyó ember. Egy gyerek olyan hamar változik. Barátságos, rajongó cuki ovisból undok kamasz lesz, és csak pislog az ember. Egy nagymama meg főleg.
Szeressük őket még ha nincs is mindig igazuk, mert olyan rövid az élet, és az ilyen kis veszekedések semmiségek, nem érdemes emiatt haragot tartani.
És bocs, hogy az előbb kicsit erősebben szóltam be én is. ;)
45 éves boomer anyuka, nem tudom, hova tegyelek... A kamaszgyűlölet és az idősek felsőbbrendűek dolgot főleg a te első válaszod miatt írtam. A második válaszod okán ezeket visszavonom.
Egyrészről mintha próbálnál segíteni arany középutat találni, ezzel együtt mintha az idősebb kort mentségként írnád le, holott nem az, én meg akkor mindennél hivatkozhatnék a kevesebb élettapasztalatra, de nem teszem.
Jó, nyílván rossz megöregedni, de ezen biologiai folyamatról ahogy más, úgy én sem tehetek.
Hát, a kísérgetésekben én egy jó pillanatra sem emlékszem, pedig sok ideig kísérgettem, nem tudtam szembeszállni vele. Olyan nem volt ezalatt, hogy pl. a piacon valami finomságot adott volna, vagy akár csak megkérdezte volna. A málhás szamár legalább kap közben répát...
Részvétem anyukád miatt.
válasza:szintén én, 45 boomer, igen, az első válaszomba vegyült némi düh, ami valszleg a saját nyomorom miatt van...
Talán az segít, ha kicsit próbáljuk beleérezni magunkat a másik helyzetébe. Ahogy leírtad a viszonyaitokat, nagyid már gondolom elvesztette papádat, élete párját, egy ilyen gyász, főleg ha sok évig, évtizedig éltek együtt, nem telik le egy év alatt, az ilyen keresztet sokan egész halálukig hordozzák. másrészt neki már nincs fontos dolga, már nem jár dolgozni, ami sok embernek célt ad nap mint nap, talán sokáig gondoskodott rólad, és amiatt érezhette fontosnak magát. mostmár ő csak van. és cél nélkül bele lehet keseredni az életbe sajnos. és lehet hogy ez az ő kötözködésének oka. de milyen jó hogy nincs ágyhoz kötve, nem tehetetlen, tud gondoskodni magáról, max egy kis figyelmet akar kierőszakolni.
remélem megtalálod nagymamádhoz a kulcsot, és ő is hozzád.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!