Tényleg túlreagálom?

Őszintén sajnálom, hogy szomorú vagy, de sajnos tippem sincs.

Talán a pároddal van gondjuk? ...annyira nem írtál semmit...

A nőnek terhére vagytok, nem akarja, hogy apátok költsön rátok, hogy ott "zavarjátok a vizet". Apád meg megalkuvó.

Sajnos, a férfiak hajlamosan alávetni magukat, kényelmesek, és nem harcolnak a gyerekükért. Inkább az új feleség gyerekeit és unokáit pátyolgatják.

Van ilyen a mi családunkban is. Én őszintén mondtam a bátyámnak,

hogy miért az új feleség fiát tömi pénzzel, unokáját dajkálja, viszi nyaralni külföldre is. A saját lánya, fia és unokája még csak a lábát

se teheti be hozzájuk. Ha ő telefonál, vagy elindulna, hogy találkozzon a lányával, a felesége állandóan a nyomában, és hisztériás rohamokat kap.

Megmondtam a bátyámnak, hogy szégyellje magát.

Jól látod, a nője áskálódik.

Nálunk is ugyanez volt, elköltöztem, apa sosem jött el hozzám. Ha nem kerestem, hetekig nem hívott. Ha megbezséltük, hogy beülünk egy kávéra, lemondta az utolsó pillanatban, mert a mostohámnak pont akkor akadt "halaszthatatlan" dolga. Mindegy, ezt nem csak velem csinálta, lényegében a teljes családját a nő heppjei szerint ignorálta.

Azt javaslom, üljetek le hármasban-négyesben és borítsd a bilit, ha oltári nagy balhé lesz belőle, akkor is. Ne vádaskodj, de mondd el nekik az érzéseid, és hogy tervez-e változtatni a viselkedésén.

Nálunk is ez volt - meguntam, hogy apa nője irányít mindent, és apának tényleg félórája nem volt sem rám sem a testvérére és elbeszélgettem vele.

Azóta keres, sokkal jobb a kapcsolatunk és a mostohámmal is kezdünk értelmes viszonyt kialakítani (az ő szemében "a nyakára hozott, másik kölyök" voltam mindig is)

Nálunk csak kicsit hasonlít a helyzet...

Ott kezdem ,hogy nekem van egy bátyám. Az unokatesómék isbketten vannak és a nagyszüleimnél csak a nagyok a lényegek a kisebbek nem.Például amikor én csesztettem a tesómat akkor rámszólt,de amikor ő nyuvasztott akkor annyit mondott azt is a tesómnak hogy "ott az ablak sarka vigyázz!"