Mit tegyek a 84 éves apámmal, hogy kicsit lenyugodjon?

Nem arról van szó, hogy nem kívánatos, szeretjük és látogatjuk rendszeresen, gondoskodunk róla.

Először is: ha már ilyen szívhez szóló szöveget írsz az elejére, hátha lelkiismeretfurdalásom is lesz, akkor talán azzal is tisztában lehetnél, hogy a család dolga azon kívül, hogy szeresse, az is, hogy vigyázzon rá. A vírus helyzet nem egy vicc, bocs, de ha már 84 évet megélt, nem szeretnénk, hogy lélegeztető gépen töltse majd az utolsó napjait, ahol nagy valószínűséggel még csak vele sem lehetünk. Hiába hord maszkot, ő már nem tud annyira figyelni a kézhigiéniára meg ilyesmire.

Persze az lenne a legjobb, ha heti 7 nap ott lennénk vele és tudom hogy ő is ezt akarná, de egyszerűen erre nincs időnk, energiánk a két gyerek mellett. És bocs, de ezért nem fogok lelkiismeretfurdalást érezni, mert ez az élet rendje, hogy a gyerekek új családot alapítanak. Hétköznap miután hazaesünk a munkából, gyerekekkel tanulunk, külön órák, stb, eljárunk sportolni, főzés, mosás takarítás, egyszerűen nincs időnk arra, hogy ott üljünk és hallgassuk. Az vesse ránk az első követ akinek van.. Vasárnapi ebédnél egyébként mindig itt van nálunk, beszélgetünk, hallgatjuk. Péntek/szombat este mi is örülünk a feleségemmel, ha egy kicsit megpihenhetünk, vagy a barátainkkal, gyerekeinkkel lehetünk. Szoktuk vinni programozni is, de érthető, hogy egy nyugdíjast nem az olyan aktív programok érdeklik, mint amiket a tíz éves gyerekeinkkel csinálunk, hogy kicsit lefárasszuk őket.

Köszönöm egyébként a válaszokat, mindenki véleményét elolvasom, de elsősorban tanácsért írtam ide, nem kioktatásért. Nem vagyunk tökéletesek, ennyit tudunk kihozni a helyzetből. A mama egyébként 10 éve halt meg, tehát azóta gondozzuk a papát.

Tudom, hogy van nálunk nehezebb helyzetben lévő családi is, mi legalább örülhetünk, hogy félig-meddig még önellátó.