Én gondolom rosszul, vagy a környezetemben van sok kapcsolatfüggő?

Félreértesz, én nem nézek le senkit, aki kapcsolatban él, hiszen ha nekik boldog az életük a párjukkal, annak én csak örülök. Inkább csak az a zavaró, hogy sokan szinte megbotránkoznak rajta, hogy mi az, hogy valakinek két évig nincs pasija. Mintha ez egy bizonyos korban ilyen kötelező dolog lenne, vagy nem tudom. Mármint a barátaimon látom sokszor ezt az értetlenkedést, most itt nem idegenekről beszélek, akik azon lepődnek meg, hogy egyszülős család vagyunk, hanem azokról van szó, akik már ismernek régóta és tudják, hogy ez a helyzet. Ők vannak azon meglepődve, hogy hogy lehet ennyi időt úgy kibírni, hogy nincs mellettem férfi.

Természetesen adok lehetőséget az ismerkedésnek, nem arról van szó, hogy aki közeledni próbál felém, azt elhajtom, mert nem szerettem bele első látásra. Ki szoktam mozdulni itthonról, gyerek nélkül is, szoktam ismerkedni másokkal, csak nem úgy méregetek minden pasit, aki szóba áll velem, hogy "na vele kéne összejönni".

Elnézést, ha valakit megsértettem volna, de én nem érzem úgy, hogy lenéző lenne a modorom, nem is nézek le senkit. A kapcsolatfüggőség egy létező fogalom, és azért vannak emberek, akiken tisztán látszik, hogy kapcsolatfüggők.

Engem mindössze az érdekelt, hogy mások hogy látják, mert egy kívülálló az ilyesmit nem úgy látja, mint ahogy én, aki benne vagyok, vagy azok, akikkel nap mint nap találkozom.