Páromnak el kellet utazni munka ügyben, nekem meg majd megszakad a szívem?

Párommal egy munkahelyen dolgozunk, csak más-más részlegen, ami tök jó, mert együtt megyünk-jövünk, de mégsem unjuk meg egymást, mert van hogy napközben csak ebédkor találkozunk.

Konkrétan tegnap délután derült ki, hogy még tegnap este ki kell "ugrania" Olaszországba egy partnerhez, szerencsére nem kell sokat ott lennie, ma éjszaka vagy max vasárnap hajnalra haza is ér. De ami engem nagyon bánt a dologban, amitől szinte szabályosan rosszul vagyok, hogy én is mehettem volna simám vele (ilyen téren rugalmas a cég, mehet vele kb bárki), de 1. nekem ma be kell mennem dolgozni, 2. van egy kutyánk akit nyilván másfél napra nem lehet itthon hagyni, bár az egyik kutyás szomszédunk biztosan bevállalta volna. De mindegy is.

Párom felhívta az egyik gyerekét hogy nem lenne-e kedve vele menni, aki persze egyből rávágta hogy persze hogy megy. Annak örülök hogy párom nem egyedül ment, mert annyi km-t levezetni egyedül nem túl biztonságos, de az hogy nem én mehettem vele, annyira rossz érzés. Főleg hogy nem is járunk el soha sehova, évi egy nyaralás de ennyi. Semmi 1-1 napos kirándulások vagy ilyesmi, csak a munka munka munka. És ez legalább egy élmény lett volna, azért nem minden nap utazik az ember Olaszba.

És akkor látom a facebookra kitett képeket, meg küldi messengeren is a pózolós képeket hogy odaértek, én meg annyira rosszul érzem magam hogy hihetetlen.