Miért ilyen az anyám?

Folyamatosan azt hiszi, neki van igaza, most nemrég legalább hatszor elmondtam egy dolgot, a végén se értette és akkor már az agyam kettéállt, és nem üvöltöttem vele, de felemeltem a hangomat, hogy hányszor mondjam el végre, és mégegyszer elmondtam, erre pofon vágott, hogy ne kiabáljak vele, pedig nem is flegmáskodtam, semmi. Tökre fáj, hogy ilyen, szerinte mindenki rossz (csak ő nem). Mindenkiben talál hibát de magába nem, nővéremet is folyamat piszkálja h nem csinál semmit, ő meg fekszik egész nap... Munkát nem talál (nem is keres annyira). Idegesít ez a helyzet. Mit tegyek? És még ő van felháborodva, ha valaki megmondja, amit kell.

Egyetemre járok, most nyárra nem találtam semmi munkát, még most is keresgélek, nem szeretek itthon lenni, sokkal jobb, amikor a koliba vagyok. De ő mindig ilyen volt, és csodálkoztam is, hogy milyen jó lett a viszonyunk, mikor elmentem és csak hétvégeken jöttem haza. Soha nem engedett sehova, a barátomnál se aludhattam 18 évesen úgy hogy 4 hónapja már együtt voltunk, 18 évesen vesztettem el a szüzességem, soha egy rossz szava nem lehetett volna, mindig jól tanultam, és ilyen velem... Most a pofon után úgy érzem, hogy nem gyűlőltem így még senkit... utálom...

19/l