Jegyezzem meg, hogy szerintem nem igazságos ez az öröklés? Vagy inkább ne balhézzak?

Anyukám fejébe vette, hogy ami a nevén van, azt átíratja a nevünkre a testvéremmel, hogy majd az örökléssel ne legyen semmi gondunk. Szerencsére amúgy jól van, nincs semmi baja, ami ezt indokolná. Egy bátyam van. Ő még diplomaszerzés után felköltözött Budapestre dolgozni, ahol anyukám leánykori lakása van, utána költözött anyukám haza a szülővárosomba, ami egy alföldi kisváros. Jelenleg ami a nevén van, az a budapesti lakás, illetve az itteni ház 1/3 része. A maradék részből 1/3 az enyém, 1/3 bátyámé. Ő most úgy találta ki, hogy mivel a bátyám már amúgy is régóta fent él és úgyis az ő lakásaként van kezelve a lakást a bátyám kapja. Én a ház 1/3 részét kapnám, így a házból lenne 2/3 részem. De nekem rossz érzésem van ettől. A budapesti lakás az I. kerületben van, elnézve az ottani ingatlanárakat, 40 millióért legalább el lehetne adni. Az itteni ház egy eléggé lelakott "Kádár-kocka" ház. 40 éve biztos nem volt rajta csinálva semmi. Egy olyan városban van, ahol nincs semmi. Jó esetben 10 millióért ha el lehetne adni. És ugye ebben is maradna bátyámnak 1/3 része. Nekem ez nem tetszik. Mikor felvázolta anyukám, persze bátyám rávágta, hogy neki oké. Én nem akartam problémázni, meg amúgy is ledöbbentem, hogy anya ezt felhozta. Szerintem úgy lenne az igazságos, ha mindent feleznénk. Oké, hogy bátyám lakik ott már régóta, de megilletne szerintem a fele, aztán fizesse ki nekem a felét, ha teljesen magának akarja. Ugyanígy a ház is felesbe menne, ha kell bekem, akkor kifizetem neki, ha eladjuk, akkor megkapná a fele pénzt. Szerintetek jogos, hogy így gondolom? Vagy ne szóljak bele és hagyjam, hogy úgy legyen ahogy anyukám eltervezte?