Miert ilyen? Nem foglalkozik velunk egyaltalan. Mintha abszolut nem szeretne minket (a sajat fiat sem).

Az anyosom alapvetoen rendes. Evente kb. 1-2-szer talalkozunk, mert nagyon messze lakik (ilyenkor kifizetjuk neki a repuloutat, szallas ugye nalunk van a hazban). Ezen felul csak felszinesek a beszelgeteseink, akarhogy probalok szorosabb kapcsolatba kerulni vele, o nem akarja. Ugy erezzuk, hogy nem szeret minket, pedig erre okot sosem adtunk. Az unokajara sem kivancsi, sosem kerdezi meg, hogy hogy vagyunk, ha nem keressuk, o nem keres minket. A ferjem szerint mindig ilyen volt. Sot, regebben meg rosszabb. Egyebkent a ferjemet nem is akarta, ezt meg is mondta neki meg gyerekkent. Nagyon bant ez, mert szeretnem, ha lenne egy jo anyosom, akivel adok-kapok viszonyban lehetnek (nekem nincs mas rokonom rajtuk meg a szuleimen kivul). Ennyi ev mellozes utan tegnap telefonon - normalis stilusban - kozoltem vele, hogy engem bant, hogy nem vagyunk szorosabb kapcsolatban. Erre ma reggel kaptam egy emailt tole, amiben egy idezet volt egy radio musorbol, ami pont temaba vag. Fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen, ne akarjuk megvaltoztatni, mert az mar nem szeretet. Ez volt a lenyege. En elfogadom ot, sosem vitatkozunk, de nem ertem, hogy miert olyan nagy teher neki velunk a kapcsolatot tartani, mert hogy en pont igy nem erzem az o szeretetet. Egyetlen unokaja van, a mi gyerekunk es olyan szinten nem erdekli, hogyha mi nem kezdemenyeztunk volna, a mai napig nem latta volna. Egyebkent anyagilag jol all, szoval ilyen akadaly nem lenne, de meg igy is kifizettuk neki az utikoltseget. Szerintetek mit kellene tennem? Normalis helyzet ez?