Mit tudnék csinálni, hogy a párom anyukája kedveljen? (főleg most, hogy babánk is lesz)
A párom mindig az a tipikus agglegény volt, nem sok nőt vitt haza bemutatni.
Az apukájával nincs gond, vele nagyon jól kijövök, de az édesanyja nem kedvel... Nem tudom miért, általában könnyen ismerkedek, az emberek hamar megkedvelnek, vagy legalább nem viselkednek velem parasztul. De az anyukája minden mondatomba hibát keres, beleköt abba, amit teszek. Pl. még egyetemre járok, múltkor jöttek hozzánk vendégségbe. 5-re jöttek, én előtte egész nap rohangáltam, és nem nagyon volt időm sütni semmi édességet. Vettem macaronokat, és csináltam csokifonduet gyümölcsökkel. A párom apukája megörült, hogy mennyire finomak, mire a nő megjegyezte, hogy nyugi, biztosan bolti, de teljesen lenézően. A vőlegényem próbált bevédeni, és tett egy olyan megjegyzést, hogy ez nehéz, meg sok idő, de csak rontott a helyzeten.
Az is baj volt, hogy az első évfordulónkon menyasszony lettem, vagy hogy vettem egy kiskutyát meglepiből itthonra. 'Apósom' is látja ezeket, vele beszéltem is erről, és mondja, hogy csak idő kell neki, és higgyem el, hogy idővel biztosan megenyhül, és jóban leszünk. De mikor?!
Másfél éve együtt vagyunk, hetente/kéthetente biztosan lát, beszélünk. Mondtam a páromnak, hogy ott sem akarok lenni, mikor megtudják, hogy nagyszülők lesznek, mert biztos csak a gonosz megjegyzéseket fogom hallgatni, hogy így akarom megfogni az ő "kisfiát".
Arra is gondoltam már, hogy találkozom vele egyedül, és leültetem, hogy igenis mondja meg, mi zavarja. Mert az alaptermészete nem ilyen pokróc, másokkal mindig bűbájosan kedves.
válasza: válasza:Na igen, csak nekem eddig a 22 évem alatt nem kellett nagyon ilyen helyzeteket kezelnem. Mert mint írtam, én mindig közvetlen, mosolyós vagyok, és ritkán találkoztam olyan emberrel, akivel ne találtam volna meg a közös hangot. Ha mégis ilyen volt, akkor egyszerűen elkerültem, leépítettem vele a kapcsolatot... Na most ugye ez nem megoldás, mert azt sem kérhetem a vőlegényemtől, hogy ne engedje be, ne menjen hozzájuk, ne beszéljen vele.
Sokszor van, hogy 1-1 találkozó, ebéd előtt már előre kigondolom, hogy most akkor visszaszólok valamit, de aztán mikor ott vagyok, kb megsemmisülök és még nekem kellemetlen az egész helyzet...
válasza:Ne erőlködj. Viszont ne is sértődj meg.
A "biztosan bolti" megjegyzésre válaszold mosolyogva, hogy igen, ilyet én sajnos nem tudok sütni, vagy: nagyon örültem, hogy találtam ezt a klassz cukrászdát, mindig innen hozom a sütit vagy: te szoktál macaront sütni?/ bármit mondhatsz, csak ne törődj a kellemetlenkedő felhanggal, és vállald teljes mellszélességgel, ahogyan te intézed a dolgokat.
Takarítónőt hívsz az ablakpucoláshoz, szombaton pizzát rendelsz, hat gyereket terveztek (vagy csak egyet 10 év múlva), külföldre költöztök, itthon maradtok, mindegy, de ahogy ti döntötök, azt közvetítsétek feléjük teljes természetességgel, és ne lessed aggódva, hogy mit szól, vajon egyet ért / megsértődik/ lenéz / irigyel érte.
Ez a ti életetek, a szülők már csak statisztálnak.
De legyetek velük megértők, mert ez nagyon nehéz szerep. Tapasztalatból mondom, két felnőtt lányom van.
válasza: válasza:Lehet, hogy nem jó tanács, végülis nekem se sikerült megfogadnom, mert az a fránya önérzet... de nagymamám mindig azt mesélte, hogy ő úgy vágódott be az anyósánál, hogy full bénának állította be magát, és ilyeneket mondott, hogy jajj, anyuka milyen szép grízgaluskát főzött, nekem soha nem sikerül, akárhogy próbálom, tessék megtanítani, anyuka hogy csinálja!
Dédanyám iszonyat undok nőszemély volt, de mindig jól kijött mamával, szóval neki bejött. ;)
válasza:Kedves Kismama!
Dolgoznak a hormonjaid, érzékenyebb is lehetsz, és talán nem is olyan vészes a helyzet, mint amilyennek látod.
Ajánlom, ne szólj be a leendő nagymamának, maradj kedves.
Tudod, a nagymamaságra is fel kell készülni, érzelmileg. Tombol bennünk a féltés, az izgalom, aggódás, amit nem mondunk el, mert korunknál fogva annyi mindent tapasztaltunk.
Ajánlom, kérdezz tőle a terhességéről, ő hogy viselte, mond el, mit érzel,hogy várod a gyereketeket, avasd be, hiszen ő lesz a nagymama.
Megnyugtatásként, nem igazán kedveltem az egyik vejemet, de már szeretem is. Mert ő az unokáim apja.
Jól bánik a gyerekkel, szereti a lányomat.
Nem kell több egy szülőnek, hidd el.Megnyílsz, és megnyílik ő is. A gyerek születése nemcsak a szülőnek öröm, hanem a nagyszülőnek is.
Megkéred,főzzön Neked ezt, vagy azt, kérd ki a véleményét, érezze, az öröm közös.
Na aggódj, minden rendben lesz.
Egy nagymama.
válasza:Na ez a fajta szituáció az, aminél meg kellene hallgatni a másik felet is. A végtelenül egyszerű gondolkodású válaszolóid persze egyből rávágják, hogy biztos a pici fiacskáját nem akarja elveszíteni, ezért nem bír téged. Lehet, hogy neked van igazad, de lehet, hogy nem vagy az a kedves, mosolygós, pozitív személyiség, amilyennek itt ismeretlenek előtt próbálod magad lefesteni.
Nekem személy szerint úgy tűnik, hogy játszod a felnőttet, pedig nem vagy az. "Meglepiből" kutyát hozni a házhoz... hát nem csodálom, hogy ebből az jött le a hölgynek, hogy éretlen és felelőtlen vagy. Továbbá azt is megértem, hogy nem lettél a szíve csücske amiatt, hogy ilyen kevés idő alatt eljegyeztetted magad, pedig még végzettséged sincs. A "párod" tart el? Ha igen, még egy negatívum. Ne csodálkozz, ha ezek után a gyerekednek se fog örülni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!