Komolyan egoista vagyok ezért?

Négyen élünk együtt: anyós, a kamasz gyerekem, a férjem meg én. Anyós beteg. Alapvetően egészséges nő, tehát semmi komoly baja nincs, de pár hetente rosszul lesz: hányás, hasmenés, érős hasi görcsök. Ilyenkor a fél éjszakát a fenti mosdóban tölti, ami a mi hálószobánk mellett van. Engem zavar nagyon a fény, nem tudok aludni és hát se a nyögés, se az öklendezés nem halk, szintén ébren tart. Hónapok óta könyörgünk neki, hogy menjen orvoshoz, mert ez nem normális, de nem megy. Nagyon korán kelek, hajnal 3-1/2 4 között, így éjjel szeretnék aludni. Ha nem alszom eleget -ez nálam 6 ora- másnap egész nap rosszul vagyok, faj a fejem, szédülök. Na, anyós 3 napja rosszul van, 3 napja nem alszom, teljesen ki vagyok idegileg. Ma reggel mondom a férjemnek, nem érdekel hogy csinálja, de az anyját Nézz e meg egy orvos, meet ez nem állapot, hogy ennyit van rosszul és az sem, hogy en nem tudok aludni miatta. Azt mondta egoista vagyok, ahelyett hogy az anyját sajnálnám, magamra gondolok.

Sajnálom az anyját, hogy rosszul érzi magát, de nem tartom normálisnak, hogy nem hajlando orvoshoz menni. Egész nap körül kell ugrálni, éjjel nem lehet tőle aludni, de ő nem tesz semmit, hogy jobb legyen.