Hány évesen lett a párodból apuka? 35 fölött volt vagy alatt?

Apukám 40 volt mikor megszülettem.

20évesen eltemettem:( Ezt az egy hátrányát látom a dolognak, az hogy a külvilág mit gondol szerintem teljesen lényegtelen.

Az én férjem 23 volt, mikor megszületett a kislányunk:)

azért jobb, ha az ember fiatalon lesz szülő. már csak azért is, hogy láthassa a gyerekeit, unokáit felnőni.

szerintem az olyan jó, ha a nagyi meg a papa is ott lehet a diplomaosztódon. az én nagyszüleim ezt nem érhették meg :( de a ballagásomon legalább ott voltak.

a másik nagyimra alig emlékszem, mert 5 éves voltam, mikor meghalt. pedig anyum mesélte, h milyen aranyos volt, és sokat tudott volna vigyázni rám, amíg kicsi vagyok.

meg persze azért is, hogy ne nézzék a szülőket nagyszülőnek.

az meg a másik véglet, amikor az unokádat nézik a gyerekednek. na, az mondjuk egy fokkal gázabb.

de mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, én mindenesetre szeretném ha anyukám pár év múlva már nagyi lenne.

Ha ez vigasztal a páromtól megkérdezték,hogy mikor született az öccse:)

Babaarca van a szerelmemnek, 16nál többnek nem néz ki,bár amikor apuka lett sem volt sokkal idősebb, mindössze 20 éves volt:)

Figyelj,én a saját példámmal tudok neked segíteni(remélem)

Amikor én születtem,apukám 35 volt.Friss házasok voltak anyával,és az esküvő után úgy egy évvel megszülettem.Apu volt 35,anyu 30.Az öcsém 4 évvel később született.Tehát akkor igazából anyu volt szinte 35,és apu 40.És azt kérdezed hogy zavarja-e őket?

Amennyire én tapasztalom,egyáltalán nem.Amikor kicsi voltam,és mentem az osztálytársaimhoz játszani,kicsit fura volt,hogy az ő szüleik szinte 10 évvel fiatalabbak az enyémeknél.Igazából zavart is,és gyerekfejjel azon elmélkedtem,hogy a szüleim vajon élni fognak-e még akkor,amikor majd esetleg én fogok szülni.És minél többet gondolkodtam ezen,annál szomorúbb lettem.

Aztán,egy idő után már nem érdekelt.Elfogadtam,és én magam se féltem a haláltól.Ne kérdezd hogy,szerintem csak beletörődtem.

Amúgy meg,én se akarok 20 évesen szülni.Sőt,mondtam is,hogy én legalább 40 éves leszek majd.Éppen a szüleim példája miatt.én is élvezni akarom az életet.Sokat meséltek nekem és a testvéremnek arról,hogy mennyi hülyeséget is csináltak ők fiatalon,és hogy mennyire jó volt,amikor kiruccantak a haverokkal hétvégénként,és pucéran szaladgáltak a piacon,etc.imádnak nekünk mesélni,mi pedig imádjuk hallgatni.nagyon sok időt töltünk együtt.Egyáltalán nem azok az unalmas,besavanyodott emberek,aminek esetleg valaki képzeli őket.Tök lazák,és imádnak minket.Sőt,megkockáztatom,hogy anyu az egyik legjobb barátnőm.:D

Egy fiatal szülő pedig vajon mit tud mesélni a gyerekének?Nyilván azt,hogy 20 évesen felcsinálta élete szerelme,és megszülte a gyereket,akit tényleg mindennek ellenére nagyon akart.Persze azt sose említi,hogy talán élni is szeretett volna egy kicsit a babázás előtt.

Mondjuk,ez csak magánvélemény..

remélem hasznos volt.