Miért nem hisznek nekem a szüleim?

21/F

Március 12-13.-án lesznek az érettségi vizsgáim, tesztelés. Aztán májusban és júniusban a praktikus, és a szóbeli felelések lesznek. Tanulgatok, de nem mindig. Gyenge tanuló vagyok. Szakmám adminisztráció.

A vita ott kezdődött, hogy nem járok munkába mint megállapodás alapján iskola alatt, mivel távúton járok, minden 2 hétben, 2 napot. Ügynökség keresztül van a szerződésem. Most jelenleg nincs munkalehetőség mint megállapodás alapján, és ezt a szüleim nem hiszik el, hogy hogyan, hogy más gyerekek dolgoznak, és én nem tudok keresni magamnak munkát suli mellé. Ők törődnek azzal, hogy máski dolgozik, de ők azt mondják, hogy én ne törődjek másokkal, de ők nem tudják megérteni, hogy nincs mindig munkalehetőség mint megállapodás alapján. B@-szogatnak állandóan, hogy nem akarok menni munkába. Nem arról van szó, hogy nem akarok menni munkába, ha egyszer nincs szükségük diákmunkásokra nem tehetek ez ellen semmit. Mi most az állandó munkásnak megmondják, hogy: “ne gyere munkába másnap, mert szükségünk van egy diákra”. Ez hülyeség.

Elegem van már nagyon ebből. Nekem sem jó ez így, hogy nincs munkám iskola mellett, de mi a büdös fenét csináljak? Hogy nem tudok kommunikálni emberekkel. Amikor volt lehetőségem kamaszkoromban eljárni helyekre, kapcsolatok alakultak, de fiatal vagy stb stb. Környékemen nincs munkalehetőség mint megállapodás alapján, csak állandó munkásokat keresnek.

Igazán szüleim nélkül nem tudnék létezni, tudom hogy a legjobbakat akarják, de miért nem hisznek nekem? Miért mindjárt támadnak? Igen igaz, hogy nem vagyok/voltam hozzájuk őszinte. Hogy minek a büdös francnak lesz az érettségim. Hogy úgyse fogom a szakmámat végezni, minek a büdös francnak lesz az érettségim.

Mi a véleményetek erről?