Van itt olyan, aki felnőtt (ebb) fejjel megutálta a rokonait/szüleit, és már nem akar találkozni sem velük?

Igen.

Igen, és akkora nagy csalódást okoztak,hogy ihaj-csuhaj.

Én nem. Szerencsére vállalható a szűk rokoni kör. A távolabbiakat nem ismerem. Akikkel össze járunk néha, azok meg normálisabb, kultúr emberek. Jó, nekik is meg van a maguk kis furcsasága, van aki szinte orditva beszél, van aki kicsit kötekedős (viccesen, sértő dolgokat nem mond). Szóval a szerencsésebbek közé tartozom, ahol nincs defektes. Ismerek olyan embert aki nem szereti a szüleit, kereszt szüleit, testvérét, de ha az ember beszélt már velül 2 szót rájön egyből, hogy mi ennek az oka. Van akinek nagyon bunkó a stílusa és ráadásul hülye is, erőszakos, zsugori és a végtelenségig sorolhatnám a jelzőket. Míg csak 1 valakinek van baja az emberrel, addig abban az 1 személyben keresendő a hiba, de ha már mindenkinek baja van vele, akkor abban már lehet valami.

Igen.

A rokonokat már gyerekkoromban is utáltam, kétszínűek, csak akkor simultak mindig ha valami kellett. A szüleimet nem utálom de sajnos nem is kötődöm hozzájuk úgy ahogy illene vagy ahogy elvárnák. Évente kb. 3x találkozunk. Más rokonnal sosem.

Nagyanyámat sikerült. Utólag rájöttem hogy szar ember. Meg kiderültek családi dolgok is a háttérben.