Milyen későbbi élete lesz egy elkényeztetett gyereknek?

A volt párom kamasz fia tökéletesen ilyen, anyuka, nagyszülők hibátlan módon elkényeztették, gyakorlatilag semmiért se szóltak rá, mivel mindegyik kiélezett küzdelmet folytatott a gyerek szeretetéért.

Az utolsó ismereteim szerint a gyerek ilyen lett: agresszív, nagyon erőszakos, manipulatív, mérhetetlenül lusta, flegma, semmilyen következmény nem érdekelte a tetteit illetően, lekezelő, arrogáns személyisége lett.

Barátai nem voltak szinte sosem, lányoknál próbálkozott, és azt hiszem őmiattuk lett iszonyatosan befelé forduló, eleinte még adott magára, de később már kb úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Nyilván, mivel képtelen volt normálisan hozzászólni bármilyen lányhoz.

Késői, elkényeztetett gyerek voltam. Azt képzeltem, én vagyok a világ közepe, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Néhány elég keserves leckét kaptam az élettől, de összeszedtem magam, és boldogultam. Egy rövid életű, elsietett házasság után megismertem a második férjemet, vele együtt legyőztünk minden akadályt.

71Nőstény

Én olyat ismerek, akit gyerekkorában elkényeztetettek, felnőttkorában pedig - amellett hogy tisztességes, dolgozó ember lett - rajongásig szerette, támogatta a szüleit.

Az elkényeztetés nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakinek a jellemét végzetesen elrontjuk. Ha jól csináljuk akkor egy életre szóló, mély kapcsolatot, kötődést tudunk kialakítani.

Az élethelyzet változással az ember is változik.

Amíg jól megy, jól él, amikor nem, akkor meg hozzákorrigál. Semmi extra misztikum és nagy dolog nincs ebben.

Sógornőm 24 éves és a segge ki van nyalva. Azt hangoztatja, hogy ő sosem fog elköltözni otthonról. Miért is költözne ha anyuci mindent megcsinál helyette, mert az meg azt mondja: jaaaaj majd ha elköltözik majd akkor elég lesz neki csinálni. Az meg azt mondja ő soha! Ráadásul nárcisztikus személyiségzavaros is az én véleményem szerint, ami miatt duplán élvezi azt, hogy neki semmit sem kell tennie. Sosem tette mosogató vízbe a kezét, sosem törölte le az étkező asztalt csak reklamált, hogy fúj de ragadós... Sosem mosott fel, söpörni sem nagyon láttam max egyszer a szobáját, se fürdőt nem takarított életében sem, sem wc-t nem pucolt, sosem főzött meg 2 fogásos ebédet, de még a palacsinta sütéshez is anyuciért kiabált... Onnan tudom, mert 2 évet éltem velük és ha abban a 2 évben egyszer sem csinált ilyet, akkor nem hiszem változott bármit is. Az anyja takarította a szobája ablakait is, függönyét stb. Egyszer pökhendin röhögve mondta, hogy ő egy tányért sem mos el, hát őőő mosogatni? Az piszkos munka. Az idős nagyanyjának kiabált nem egyszer, hogy főzzön neki kávét. Az meg ment és megfőzte. Nem volt egy tartós kapcsolata sem és gyanítom egy pasi sem marad meg mellette bár az az elviselhetetlen személye miatt. Plusz, hogy semmihez nem ért. Dolgozik, de éhen halna ha neki kéne magára főzni meg a retek enné meg...

Kérdezz ha valamire kíváncsi vagy!

Én ezt láttam. Nekem meg van a véleményem arról akit írtam meg erről a nevelésről. Hülyére neveli röviden tömören.

Nem lehet általánosítani.

Én 14 éves koromig ki voltam szolgálva mindenben. Nemhogy egy szendvicset nem kellett készítenem magamnak, hanem még a tányérba is anyukám szedte a levest és tette elém. Aztán kollégista lettem egy olyan iskolában, ami messze volt a lakhelyemtől, ezért voltak hétvégék is, amikor nem mentem haza. Egyedül maradtam egy idegen városban, ahol mekem kellett mosni a ruhámat és ha bajom volt, az orvoshoz is egyedül mentem. Megoldottam.

Egy barátnőm a lányát 18 éves koráig hordta még az iskolába is. Ő vett neki ruhákat és még gimis korában is elé rakta az ételt. Mindig aggódott, hogy mi lesz a lányból így, hogy még a postára sem tudja elküldeni, mert olyan kis bamba, hogy semmit nem tud elintézni. Hozta-vitte mindenhová a kis hercegnőt. Még a pizzát is az anyja rendelte meg neki, ha azt kívánt enni. Érettségi után jött az egyetem, ahová anyuci nem tudta minden reggel elvinni. Albérletbe költözött Budapesten és pillanatok alatt alkalmazkodott az új helyzethez. Kiderült hogy tud magáról gondoskodni, ha akar.

A túlságosnak tűnő gondoskodásnál szerintem károsabb ha anyagilag van elkényeztetve, vagyis minden vacakot azonnal megvesznek a gyereknek, amit kiejt a száján. Ez, hogy mindent meg akarunk venni azonnal hozzáállás vezet ahhoz, hogy ha később nincs olyan anyagi helyzetben, mint amilyet megszokott, akkor megveszi hitelből a vágyott holmit, aztán eladósodik, mert minden kell azonnal.