Ti kialltok magatokért akár a szüleitek akar a testveretekkel szemben?

Na igen férjem is ilyen volt (hál istennek csak volt, hamar a sarkára állt), ő egyke, a szülei világ életében elnyomták, de olyan szinten, hogy amikor vendegsegben engem kezdtek el a szülei fikázni, ő csak állt némán egy szót nem mert szólni a szüleinek, hogy fejezzék be (főleg hogy nem gyerek, 23 éves felnőtt ember, aki nem tudott se maga se a párja mellett kiallni a szüleivel szemben olyan szinten be volt fenyítve). Majdnem szakítás lett belőle. Azóta helyre állt, most már nem fél szembeszallni, amit a szülei úgy dolgoznak fel hogy én elcsavartam a fejét, telebeszeltem a fejét, biztos én irányítom őt (csak mert ravettem hogy álljon ki magáért biztos én vagyok a szemét, és velem szemben is kiáll az igazáért szóval nem papucs). Én otthon nem ebben nőttem fel, mi hárman vagyunk testvérek, mindig demokrácia volt gyakran szavaztunk meg dolgokat közösen, nem voltunk elnyomva szüleink által. Apámnak elég hirtelen haragú a természete és nekem is. Na ha mi összecsaptunk akkor zengett a ház :D sose ütött meg se ő, se anya, de ha valamiben nem volt igaza, akkor én azt a szemébe mondtam, nem hagytam magam sose elnyomni. Ezzel szemben nagyon fura volt azt tapasztalni hogy férjem aki ráadásul férfi, hímnemű, nem mer kiallni a másikért, de még saját magáért sem, másik felnőtt emberrel szemben. És a testvéreim által sem hagytam sose elnyomni magam, pedig én vagyok a legkisebb, sokszor próbáltak ugraltatni míg kicsi voltam, aztán megunta és nem hagytam magam. És egyébként senkivel nincs rossz kapcsolatom a családban ennek ellenére. Sőt, mindenki nagyon jól elvan a másikkal szeretjük egymást. Attól mert néha veszekszunk ha nem értünk egyet még nem utáljuk egymást. Szüleimmel is nagyon jó a kapcsolatom. Soha nem hagyta el a szájukat egyetlen veszekedés alatt sem amit nagyon sokszor olvasok itt gyakori, és amit először párom anyjának a szájából hallottam:" azért mert az anyád vagyok! Ha egy anya ilyen ervekhez folyamodik ott már rég elvesztette a vitát és nincs más amivel érvelni tudna,igy érzelmileg próbál zsarolni. Nalunk sose hangzott el ez a mondat, vagy a másik kedvencem: amíg az én házamban laksz az van amit én mondok! Hatalommania. Iranyitasmania. A gyerek nem alárendelt. Férjem szülei főleg az anyja, már rég elkoltoztunk külön házba de még akkor is meg akarta mondani a fiának mit hogyan csináljon. Nem is tartja velük a kapcsolatot azóta, elege lett belőlük, hogy nem értik meg, hogy felnőtt ember, és úgy kezelik mint egy taknyos 5 éves gyereket.

Nem tudom milyen lehet...én leváltam a szüleimről és első lett a SAJÁT kis családom...mindent annak rendelek alá. Mondjuk nem is ilyen "használjuk ki amíg lehet" felfogású emberek. Itt a férjed hozzáállása a kulcs. Mit tegyél? Ha menne segíteni akkor keríts lehetőséget hogy neked kelljen hogy segítsen! Hamar kiderül ki(kik) állnak nála az első helyen! Ha lesz gyerek mi lesz? Elrángatják a terhes felesége/újszülöttgyereke mellől??