Csúnyán beolvastam a nővéremnek, aki körbesírta a családot. Most mindenki elvárja, hogy bocsánatot kérjek. Mit tegyek?

Előzmények, hogy tisztább legyen a kép:

A nővérem egy igazi drámakirálynő. Az élete vetekszik egy brazil szappanoperával, folyton keresi a kiborulnivalókat, "szeret szenvedni", és mániákusan kéretlen, idióta tanácsokat adni.

Csak pár példa, (a durvábbak) az elmúlt pár évből:

- Állandó ezo gyereknevelési tanácsok. (nincs gyereke)

- Állandó párkapcsolati tanácsok. (az elmúlt 10 évben nem volt egy évnél hosszabb kapcsolata)

Korán szültem, ezen is kiborult, el akarta intézni, hogy menjek ki hozzá Angliába abortuszra, csak engem felejtett el megkérdezni, hogy akarok-e (ez után két évig nem beszéltünk)

Hét év után, teljes békességben elváltunk a férjemmel. Nem működött. Két gyerekünk született. Hol az exemet szidta ( alaptalanul, szimlán nem kedvelte) hol kiborult, hogy simán hagyom, hogy elvigye a gyerekeket, mert mi van, ha elrabolja őket.

Közben persze ment a para, hogy nem kellek majd senkinek, mert két gyerekem van,azt sugallta, hogy örüljek, ha valaki szánalomból lefekszik velem.

Megismerkedtem a párommal, és elindult egy lavina

Mi van ha pedofil? (nem az)

Mi van, ha sajátot akar, én meg nem (nem akar, ha meg akarna, így jártam)

Sminkeljek minden reggel, mielőtt a párom felébred, mert a pasik azt szeretik (nem szereti)

Küldjem magamról pucér fotókat. (nem lenne a párom velem, ha ezt nyomnám)

Ősszel kialakult a pikkelysömöröm, a tarkómon és a fülem mögött tele voltam sebekkel. Levágattam a hajam, az érintett részeken nagyon rövidre, hogy tudjanak szellőzni a sebek, és tudjam kezelni őket. Erre hisztérikusan kijelentette, hogy szingli leszek, mert a pasik nem szeretik a rövid hajú nőket, és parókát ajánlgatott.

(hozzáteszem, párom oda-vissza van az új frizurámtól)

De amivel kiborított, és ami miatt össze is vesztünk, véglegesen, az az, hogy körbehaknizta a baráti körét azzal, hogy rákos vagyok.

Ugyanis meg kellett keresni a sömör kiváltó okát, és találtak egy csomót a mellemben. Az egyik tejmirigyem elzáródott és begyulladt, én meg azt hittem, csak izomhúzódás (akkor éreztem meg, mikor felemeltem a 7 éves lányom), a szervezetem meg túlreagálta.

Egyedül anyu tudta, de véletlenül elkottyintotta a tesómnak, hogy csomóm van.

(amúgy kivették, és csak egy pici sebhelyem maradt)

A legdurvább az egészben, hogy pletyka formájában (természetesen jól felturbózva) eljutott a 86 éves nagymamánkhoz, aki zokogva hívott, hogy mik a kilátásaim?

Miután sikerült megnyugtatni, a nővéremet felhívtam, és nagyon durván elküldtem melegebb éghajlatra, a fejéhez vágtam, hogy 35 évesen nem tud semmit felmutatni, csak teng leng, hisztizik, a párkapcsolatai miatta mennek tönkre, és igen, ezért sincs 0gyereke, családja, csak pár barinő, akikkel lehet drámázni, de nekem ez nem kell, szálljon le rólam.

(utána persze anyu is kapott az infómegosztásért egy adagot)

Azóta eltelt egy hónap, nem tud velem kapcsolatbalépni, és az életem nyugodt. Imádom.

Viszont karácsony óta kapom a klisé tanácsokat, hogy "mégis csak a testvéred" "a harag rossz tanácsadó" "ő már csak ilyen"

Holott nem haragszom, hanem megkönnyebbültem. Egyszerűen nincs erre szükségem, nincs erre idegzetem, nem érzem úgy, hogy egy ilyen nagynéni jó lenne a gyerekeimnek, vagy nekem egy ilyen nővér az életembe.