Ha te választhatnád meg a szüleidet, kit választanál anyának és apának?

Szívdzsobsz.

Jó lenne örökölni

Tudom, hogy sokak szerint hálát kellene mutatnom a szüleim felé már csak a létezésem tényéért is, de őszintén magamba nézve sajnos képtelen vagyok azt mondani, hogy ők a legjobbak, akiket kaphattam volna. Az egyikük büszkeségből lemondott rólam (pedig hasonszőrű személyiségek lévén nagyon jól kijöhettünk volna), a másiknak meg egész egyszerűen nem lehet igazat mondani egy kicsit is kényes témában anélkül, hogy üvöltözés és/vagy ítélkezés lenne a vége, meg sem próbálja félretenni a saját meggyőződéseit és berögződéseit.

Az egyik tanáromat OKJ-ről volt szerencsém közelebbről megismerni, évek óta fontolgatja a mesterséges megtermékenyítést, mert apajelölt nincs a láthatáron, és hisz abban (én is hiszek), hogy képes lenne egyedül végigcsinálni a nevelést. Hülyén hangzik, de az ő gyereke pl. szívesen lettem volna. Igaz, 17 évesen kellett volna teherbe esnie ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, de részletkérdés. :D

Nem volt tul nyugodt gyerekkorom (hol alkoholista, hol tiszta apa, martirkodasban tonkremeno anya), de nem valasztanek mast.

mert ezek ellenere lattam, hogy mennyit kuzdenek, hogy nekunk jo legyen, hogy pl. tovabb tudjunk tanulni.

A sok rossz tulajdonsaguk ellenere mindig osztonoztek arra, hogy jobb es jobb legyek, hogy legyen tudasvagyam, hogy merjek nagyot almodni, hogy ne engedjem se magamnak, se masnak, hogy elkonyveljen buta, falusi parasztlanynak.

Minden egyes uvoltes, minden egyes konnycsepp, minden fajdalom, minden ritka nevetes hozzajarult ahhoz, hogy az legyek ma, aki vagyok.

Nem egyszeru, rengeteg tuske van bennem pl apam fele, de osszessegeben, nem cserelnek.