Melyik élethekyzetet válasszam?

Az elsőt, mert ugyan megvannak a kellemetlenségei, meg a sok birka elítélően is néz rá (khm), de hosszú távon az az, ami a leghamarabb elvezet a végső célomhoz. Minden fillért félretennék és rárepülnék a saját lakás projektre. Ahhoz pedig 3 évet kibírni nem nagy kunszt. Szóval lenyelném a békát.

A budapesti albérlet egy pénznyelő, évek múlva ugyanúgy egy pénznyelő albiba fogod tömködni a pénzed, és semmivel nem leszel előrébb.

Ha a szülők támogatnak, akkor most kell okosnak és előrelátónak lenni, élni a lehetőséggel.

Ez egy olyan helyzet, ahol nyugodt szívvel vállalnám az első opciót! Ha a szüleid külön ezt szeretnék (lehet nagyon egyedül vannak amúgyis, szorulnának némi segítségre, mégha nem is anyagilag)

Ha bőven van hely, nem piszkálnak, akkor pontosan a jövőd érdekében egy jobb célért pár évet ellennék a szülőknél.

Nagyon komoly anyagi egzisztenciát megtudnál alapozni, ami ebben a mocsok világban elengedhetetlen.

Itt nem arról van szó, hogy rajtuk akarsz élősködni, ne foglalkozz a sok "12 évesen már gyárban dolgoztam" és "ingyenélő vagy¼ típusú kommentekkel, csak irigykedés mert nekik nincsenek előrébb jutási/életet megkönnyítő lehetőségei.

Mondom ezt 28 éves nőként, aki már 17 éves korától 10-12 órában dolgozott esti gimnázium melett...mert az én szüleim nem voltak jóságosak, pedig megtehették volna! Az állandó veszekedések, verekedések(anyám és a palijai között) elkellett menekülnöm 16 évesen, 1 évet laktam apámnál aki nem sokkal rá elvett egy pénzéhes szukát és onnan is kilettem üldözve a nagyvilágba...senkinek eem kívánom ezeket! Pedig kivülről egy jómodú, értelmiségi család "látszata" van meg.

Aztán évek múlva útólag próbálták pótolni a dolgokat...de csak anyámnak tudtam megbocsájtani, hogy a kamaszkorom, a tovább tanulási lehetőségeim elcseszték, persze ezt már soha nem kapom vissza.

Szóval élj a lehetőséggel és becsüld meg a szüleid!

Én húszévesen saját lábra álltam, albérletbe mentem, büszke voltam magamra. Buliztam és pasiztam, tök jó volt.

De hónapról hónapra éltem, mert egy fillért sem tudtam félrerakni a magas bérleti díjak miatt. És ez ma sincs másképp, 47 évesen még mindig nincs saját ingatlanom, és sanszos hogy csak apám halálával öröklöm meg a 40 négyzetméteres, lelakott panelt.

Szóval én megbántam, hogy annak idején büszke voltam, és otthagytam a szülői házat...

Szia!

Ismerős szitu.

1.: Jártam vidékről BP.-re. 2 óra volt az út oda és 2 vissza. Most Budapesten belül lakom, de 2 átszállással 1-1,5 óra az út!!! És ugyanennyi vissza! Hűvösvölgy-Astoria, ha mond valamit.

2.: MINDIG be tudsz utazni? Havas úton is? Nyári, csökkentett járatszám esetén is? Ha autózol és lerobban a kocsi, van csere autód?

Nem adok tanácsot, csak ízlelgesd amit írtam!

3. opció?

Nem költözöl haza és nem bérelsz pesti lakást.

Egy Pest környéki helyen bérelsz, olcsóbban mint ha Pesten tennéd, és nem 4, csak 1 órát utazol.