Ti ezt hogy viselnétek? Többi lent.

Tisztelt Kérdező!

Tedd szívedre a kezed, s ne ámítsd önmagad! Azzal, hogy milyen sok mindent csinálsz odahaza...

De, ha tényleg úgy van, ahogyan mondod, h. mindennek dacára semmibe tekintik otthoni tevékenységedet, akkor viszont nem vesznek Téged komolyan. Mármint felnőtt ember számba.

Valóban igaz, amit 10-es mond: Szüleiddel kéne ezt megbeszélned.

Akár úgy, mint teljesjogú családtag, akár úgy, mint eltartott (tehát nem teljesjogú) családtag. És ez még akkor sem vitatható el, ha történetesen 18 év feletti vagy (mint ahogyan írod), tehát önálló felelősséggel bíró egyed. Azt kell tudomásul venned, ha eltartott státuszban élsz, akkor nincs annyi jogod, mint annak, aki eltart. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne semmibe beleszólásod. Beleszólásod lehet bármibe, sőt jó ötleteid, hasznosítható gondolataid lehetnek a családi együttélés szabályait illetően, de az már az eltartón múlik... a lojalitásán, hogy mit fogad el ebből, s mit meg nem. Ha semmit nem akar elfogadni, akkor az gáz, mert az azt jelenti, hogy öntörvényű az eltartód. Aki pedig öntörvényű, az nem szeret.

Ha viszont tényleg kevesebbet segítesz a családban, mint amennyi elvárható lenne (ezt Te érzed), akkor viszont Te vagy az öntörvényű és Te nem szereted és tiszteled eltartóidat.

De mindez, amit leírtam akkor érvényes, ha tényleg eltartott státuszban élsz.

Ha nem, akkor csak az "üljünk le és beszéljük meg" marad. És akkor ott kőkeményen ki kell tartanod az álláspontod mellett.

Amit a #2-es írt, azzal egyetértek. De, hogy miért nehéz megérteni a szülőket? Elmondom.

Mert Ők is csak "ember"-ből vannak. Tehát nem tökéletesek. Hibáznak és sokszor azokkal szemben követnek el "bűnöket", akik a legközelebbi hozzátartozójuk, pl. a gyermekükkel. Sajna, sokszor azt képes a szülő - aki szintén "csak" ember - a legkevésbé tisztán látni, aki a legközelebb áll hozzá. Így aztán Apa az Anyát, Anya az Apát, szülő a gyereket... de sokszor gyerek a szülőt(is). Innen a sok konfliktus.

Az ERŐ legyen Veletek!