Jogosan érzem magam mellőzve?

Én megértem, ha te kettesben akarsz vele lenni mert mint irtad nem a gyerek "idejéből" vetté el hanem előre megbeszélted vele s a gyerekkel is lehetett együtt.

Sok férfi aki nagyszerű és szerető szülő fél milyen kapcsolata is lehet majd a gyerekével ha az a "válás" (itt megegyezés) után nem nála van. És ez nagyszerű, hogy megpróbál minden idejében foglalkozni vele.

Fél, nem akarja mégjobban elveszíteni, szeretné látni ahogy felnő, a picinek is az a legfontosabb.

Szerintem ülj le vele s (ne támadóan) mond el milyen jó apa (ennek akkor is örülni fogsz ha közös babát szerenétek) s ezért tiszteled. De szeretnél vele kettesben is lenni mert magányos vagy így egy párkapcsolatban. Ha megbeszéltek valamit akkor az úgy legyen persze ha valami (pl beteg a gyerek, munka) közbejön akkor betudjátok pótolni. És ehez nem muszály elmenni othonról lehet egy habos fürdő vagy film, dögönyözés is. Ha így vázolod fel a helyzetet, kompromiszumokat kötve (s ecsetelve az éjszakát:DDD) akkor neki is megjön a kedve.

Kedves Kérdező!

Én is egy elvált apuka vagyok!

Megértelek, hogy a hétvége miatt el vagy keseredve, hiszen már rég le volt fixálva, DE

ha a párod gyereke heti 2-3 napot van nálatok, és együtt éltek, még akkor is marad 4-5 közös estétek, mert feltételezem dolgoztok.

Tudod, könnyen beszélsz, hogy így is sokat van ott a gyermek, de gondolj bele a párod helyzetébe.

Mivel nem tudom , hány éves a gyermek, így csak tippelni tudok, tudod ha 1-2-3-4évig úgy ébredsz, hogy rádmosolyog a gyereked, és délután vár az óvodában és minden nap odaszalad hozzád , akkor ezt kéthetente két nappal egy igazi apa nem is tudja felcserélni.

Örülök, hogy a párod exe ennyire rugalmas, és hagyja az apát is érvényesülni.

Bárcsak az én volt nejem is ilyen lenne és gyakrabban hozhatnám el a fiamat.

Van társam, szeretem, tisztelem , becsülöm, bármit megtennék érte, de a gyermekemtől senki nem tudna elválasztani abban a kis időben, amit velem tölthet.

Sajnos, hozzá kell szokj, hogy hármasban szerveztek programokat, nálunk ez bevált, sokat kirándulunk együtt, külföldtől eltekintve minden kisebb kiruccanásra visszük a fiam, ha az anyja engedi, és a párom látja rajtam , hogy ilyenkor vagyok igazán boldog, és ő is az, mert nem szükségesen elviselendő rossznak tartja a gyermekem, hanem szereti.

38/F