Volt már közületek valaki párterápián a zátonyra futó kapcsolat miatt?

Szüleim. De mikor elkezdték már rég túl késő volt. Végül csak 2 alkalommal voltak. Hosszú, keserves 3 évig tartó válás lett belőle.

Ez csak akkor működik ha időben észrveszitek a problémát és tesztek ellene. És mindketten igazán és erősen akarjátok

Valasom elott egyszer voltunk, de a hazastarsam egesz ido alatt azt hajtogatta nem tudja miert van ott. Ezert hagytam az egeszet es valtunk.

Uokanoveremeknel viszont egesz jol mukodott tovabbi masfel evig egesz jo lett a kapcsolatuk.

Nem hiszek ebben. Ez csak egy pénznyelő dolog (szerintem). Nem tudom elképzelni, hogy egy idegen aki nem is ismeri őket, megmondja felnőtt embereknek mi a jó és mi nem, majd azok hazamennék és onnantól úgy fognak mindent csinálni, vagy minden egyes alkalom után ahogy megmondták nekik.

Mint pl mikor anyuka helyrerakja a gyerekeket.

Ha valami jó vagy rossz arról csak ők ketten tehetnek együtt vagy külön-külön.

Ha két felnőtt ember nem tud valamit egymással megbeszélni, az már régen rossz.

Egy ilyen kapcsolatnak már mielőtt eljutnak erre a pontra, már sokkal hamarabb vége van.

Szerintem ha szeretnék helyrehozni onnan kell kiindulni, miért szerettek a másikba, mit szeretnek a másikban és mit nem.

Aztán ezt egymás közt megbeszélni, újra randizni mint az elején. Újra megismerni egymást. Mindketten a kapcsolat alatt változtak. Mondják el egymásnak mi az ami zavarja őket a másikban és mi az amit kifejezetten szeretnék. Ebben te is tudsz nekik segíteni. Egy hozzájuk közel állótól talán könnyebben elfogadják a tanácsot.

Más a vélemény és más a konkrét tapasztalat.

Én járok life coach-hoz. Azt hittem baromság, de 4 alkalom után már több éves dolgaimat meg tudtam oldani.

Nálam az anyaság, karrier, család, háztartás miatt örlődtem és sokat tanultam a dolgok fontosságáról és időbeosztásról. Nekem megérte!

Igen, mi 10 hónapig jártunk kéthetente másfél órára. Szerintem nagyon izgalmas és hasznos volt. Végül azért hagytuk abba, mert a terapeuták szerint ez már túl hosszú idő, a terápia sokkal gyorsabban hat ennél és ha nem érezzük úgy, hogy ez megtörtént, akkor máshol kell keresni a megoldást. Én sokáig előítéletes voltam mindenféle pszichoterápiával, a párom kérésére mentem el, végül nekem tetszett, változtam, változtattam egy csomó mindenben. A kapcsolatunk is jobb lett végül, nem csak mert nem mentünk szét, pedig folyamatosan a határán voltam a szakításnak.

Szerintem ha mindkét fél tényleg nyitott, és motivált az önfejlesztésben, akkor különösen gyümölcsöző lesz! Csak sajnos olykor az van, hogy az egyik fél egyenesen elzárkózik a "külső segítségtől" és így nem olyan hatékony, nyilván...

De hiába hallgattam én is pszichológiát, hiába próbáltam tudatosan vizsgálni addig is önmagamat és a kapcsolatomat, egyszerűen belülről lehetetlennek bizonyult rálátni dolgokra. A párterapeuták tudása, tapasztalata és az, hogy kívülről szemlélik a problémát, behozhatatlan. A kommunikációjukkal is nagyon elégedettek lehettünk, mert sose lehetett azt érezni, hogy valamelyikünk oldalára álltak volna, hogy erre vagy arra húznának, soha nem ítélkeztek, nem mondtak véleményt, szerintem ezért is vannak ketten, hogy mindig legyen "kontroll" számukra is. Kínosan ügyeltek arra is, hogy az egyik távollétében ne beszéljenek a másikkal, mindig minden egymás előtt hangzott el, egymás előtt zajlott. Időnként kértek minket erre-arra, figyeljük meg az ilyen szitukat, meg elmondták, mik szoktak segíteni bizonyos esetekben és ránk bízták, hogy találjuk meg, fejlesszük ki a nekünk megfelelőt. De sose mondták meg, hogy mi a "jó". Nekem nagyon hitelesnek és profinak tűntek és teljesen megváltozott a véleményem a pszichoterápiáról, ma már egyéni terápiára járok és az is nagyon hasznos. Egy csomó olyan dolog megváltozott az életemben, amit személyiségjellemzőmnek gondoltam vagy úgy tekintettem rájuk, mint megváltoztathatatlan adottságra, amivel együtt kell élni.

Még annyi, hogy beláttam, simán a tönk szélére lehet jutni szent elvekkel, tudatossággal, odaadással, tanulási, fejlődési készséggel is egy kapcsolatban. Hiába beszélünk meg mindent, ha egyszerűen más környezetből jövünk, gyerekkorunkban volt egynehány rossz tapasztalatunk, a másik akaratlanul benyomja az ilyen érzéseket aktiváló gombokat. Beszélgethetünk a problémákról a végtelenségig, nem fogunk szavakkal előrébb jutni, amíg nem látunk rá a saját keretrendszerünkre.

Most úgy látom, a párterápia egyetlen negatívuma, hogy az emberek hosszas szenvedések után szánják rá magukat, hogy még utoljára ezt is megpróbálják. Pedig színtiszta energia- és idegsejtpocsékolás megvárni vele ezt a pontot. Az elején szerintem már pár alkalom is új távlatokat és lehetőségeket nyitna egy hosszú, szeretetteli kapcsolatra, meg lehetne spórolni a fölösleges köröket. :)