Költözés utáni honvágy/szomorúság normális?

Nekem is furcsa volt, mikor elköltöztem a szüleimtől, de pár nap alatt sikerült megszoknom az új helyzetet.

Ha ez több hete fennàl nálad, akkor baj van. Mikor költöztél el?

#10, Miert is lenne valami problema?

Nem mindenkinek egy trauma a szülőkről valo leválás.

De mi a bànatnak költöztél el, ha agyilag is, meg érzelmileg is éretlen vagy ehhez?!

Ez az Élet rendje kislàny!

Vagyis, EZ kéne, hogy legyen, nem az, hogy 30 éves korukig otthon dekkolnak.

9 éves a gyerekem, de önàllósàgra nevelem, ami nem azt jelenti, hogy eltaszítom magamtól, egyszerűen csak érezze majd, mindennek eljön az ideje.

A pàrod meg jobban jàr, ha egy felnőtt nőt talàl magának, nem egy nyàvogós csitrit.

Nézd, megmondom őszintén, hogy amikor elköltöztem a pasimhoz, akit szerettem, hónapokig ez az érzés kerülgetett. Ki is derült, hogy a kapcsolat nem ok, és csak azt hittem, hogy szerettem.

Amikor a férjemhez költöztem, fel sem merült a szomorúság: 20 éve együtt vagyunk.

Igen, jel. Attól, aki a legjobban vigyáz rád: a tudatalattidtól.

10-es, tényleg lehet valami probléma, én pl. úgy jöttem el, hogy vissza se néztem. Szüleim kölcsönadták a kocsit, hogy ide tudjam költöztetni magam. Még aznap visszavittem (100 km), letettem a slusszkulcsot a konyhaasztalra, és vonattal idejöttem, a mostani otthonomba.

Abban is van jó, ha nem jó a szülő-gyerek kapcsolat, így legalább nem fáj a leválás. Azóta kb. évente egyszer találkozunk, pont jó így.

# 13 Te meg jobban jártál volna, ha nem írsz ide semmit, mert így kiderült, hogy egy s-eggfej vagy.

Ha valaki úgy jön el a szülői háztól (ahol tegyük fel szeretett élni, és jó volt a viszony a szülőkkel), hogy egy cseppet sem szomorú miatta, azzal valami komoly gáz van.

Engedd már meg a kérdezőnek, hogy kicsit "meggyászolja" a régi életét, mielőtt élvezni kezdi az újat!

# 17 Az nem számít hány éves. Attól az érzései a szülők, és az otthona iránt még helyénvalóak.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindenkinek más az alkalmazkodó készsége, vagy a változásra való érzékenysége. Van, aki gyorsan túl tud lépni dolgokon, van, aki nem.

A szülői háztól való elszakadás egy elég lényeges pont az ember életében. Ne tegyünk úgy, mintha ördögtől való volna ezt megsiratni, akárhány éves is az ember.

Ha valaki úgy jön el a szülői háztól (ahol tegyük fel szeretett élni, és jó volt a viszony a szülőkkel), hogy egy cseppet sem szomorú miatta, azzal valami komoly gáz van

Magyarazd mar el hogy megis mi a francnak lenne defektes az aki nem itatja az egereket ha leval a szulokrol???

Nekem nem volt kotelezo menekulni, sajat dontesem volt a koltozes, es egy percet se sirtam, akkor most assam el magam vagy mi? Kamasz koromtol tudtam hogy ez az elet rendje, megis minek kellett volna pityeregni? Nem a Mars-ra mentem, utanna is lehet talalkozni veluk.

Szerintem meg epp azzal van gaz akinek hetek utan is sirhatnekja van.