Hogyan kerüljük el az utcára kerülést? Újra kezdehtő az élet 46 évesen?

Sziasztok!

46 éves elvált, 2 gyermekes anyukaként írok, és úgy gondoltam segítséget kérek.

Sajnos úgy alakult az életünk, hogy lehet nemsokára az utcán fogunk kikötni. Rövid háttértörténet annyi, hogy 20 évesen megházasodtam az akkor még 40 éves férjemmel (hívjuk Lacinak), nem a szerelem miatt, hanem a pénze miatt, mert kőgazdag ember volt. Németországból (ahol találkoztunk) hazaköltöztünk Magyarországra a rendszerváltás után és Laci folytatta azt a régi illegális (1990-től már legális) dolgot amiért el kellett menekülnie Magyarországról, mert milliós összegeket keresett Naponta! És amikor hazajővén folytatta, sikerült ugyanazt a milliós összegű napi bevételt produkálnia, szóval családot alapítottunk, fiút csináltunk és éltük a tökéletes életünket, milliós kirándulásokat csináltunk Amerikába, Mexikóba, Japánba, stb. egzotikus helyekre, egyáltalán nem spóroltunk, azt hittük örökké jól fogunk élni.

De a lányunk megszületése után, 2009-től egyik napról a másikra tönkrement a cég, több milliót meghaladó kiadásaink lettek, alig volt bevétel hirtelen, és mivel semmit sem spóroltunk, költöttük a pénzt mint az idióták, ezért konkrétan a kőgazdagságból berepültünk a szegénységbe. Mivel semmi pénzünk nem maradt, ezért el is váltam Lacitól hogy egy új pénzes pasas után menjek, de amikor haza akartam költözni szüleimhez, rábeszéltek hogy maradjak Lacival a gyerekek érdekében, mégis van egy 1 éves lányom meg egy 11 éves fiam.

Maradtam is, egy pár hónapig megvoltunk bevétel nélkül amíg munkát kerestünk, kisegítettek szüleim és húgomék, aztán találtam egy iskolatitkár munkát, ahol sajnos mai napig ott dolgozom havi 120 ezer fortnitért. Laci pedig a cég bezárása után azt mondta ő a nyugdíjig nem fog dolgozni, szóval 6 évet pihent. Sajnos 4 embert nem tudtam eltartani a minimálbérből, ezért tönkrementem idegileg, egy idegbeteg házisárkány lettem és konkrétan terrorban tartom mai napig a családot, a gyerekeimet, Lacit is, napi veszekedések vannak mert belerokkantam a szegénységbe, már haza sem akarnak fogadni szüleim az állapotom miatt.....

Eladtuk a házat húgom férjének, mert felajánlotta hogy segít ha odaadjuk neki féláron a házat, és akkor lakhatunk tovább itt (nagyon kötődöm a házhoz, semmi szívem itthagyni, inkább abbahagyom az életet), annyiból próbáltuk kifizetni a tartozásunkat amit kaptunk, de az is elfogyott egy idő után. Ámbár Laci megkapta a nyugdíját, de valahogy az sem több havi 200 ezernél. És ami feledtébb felháborító, hogy nem ad belőle nekünk, nem ad belőle a családnak, nem fizeti a rezsit, se semmit, magára költi az összeset úgy hogy hó végére semmije sem marad de elvárja, hogy itt élhessen. Kidobni mégsem akarom mert a gyerekeim apja, meg nem is dobhattam ki, mert húgom férje nem engedte. És most nemrég bejelntette húgom férje (hívjuk Károlynak), hogy már nem olyan fényes a bevétele, szóval szeretné eladni a házat, nem tudja már fenntartani, nem tud már nekünk besegíteni.

Viszont nekünk semmi pénzünk nincs jelenleg, az össz pénzemből nem tudunk albérletbe menni, szüleim meg mint mondtam nem engednek haza. Laci meg valszínűleg ellenne egymagában, és a nyugdíjából elmenne egyedül egy albérletbe. Fiam aki már 19 éves nem tud besegíteni sajnos, mert mérnökinformatikusnak kezdett ebben az évben az egyetemen és elment kollégiumba, és pont ki tudja magát fizetni a havi 15 ezres ösztöndíjából, de még így is küldenem kell neki heti 4-5 ezret kajára, szóval még több a kiadás mint volt.

Szóval eléggé el lett rontva az életünk, lelki rokkantként, minimálbérben szenvedő emberek lettünk és el is akarják adni a házat a fejünk felől. Mit tanácsoltok, mi a kiút?