Nálatok mindenki a saját családját "rendezi", vagy egymásét?
Tehát a lényeg: Ha gondod van mondjuk anyóssal, apóssal, sógornővel, bárkivel a házastársad családjával kapcsolatban, akkor a társadat kéred meg, hogy beszéljen vele?
Vagy Te magad beszéled meg az illetővel?
És még egy kérdés: Ha a házastársadat megkéred, hogy beszéljen a családjából az illetővel, nem mondja azt a társad, hogy "beszélj vele te"?
10-es, ne legyél ennyire naiv:
Ugyan már, "úgyis otthon dolgozol" (értsd: itthon könyvelek, határidős munkáim vannan), vidd el a Julis nénit a testvéréhez három faluval odébb.
Sógornő hív: Kölcsönadom-e az autómat egy hétre neki, míg szervízben van az övé (hát k...vára nem, b...zmeg, mert műszaki cuccot elvből sem adok oda, és nekem is azért van itt az udvarban, mert bármikor kellhet.
Na most, ha én ezeket megmondom, akkor megy a duzzogás, én vagyok a szemét, irigy, stb. Ha kulturáltan rávilágítok az okokra, az sem érdekli őket, mert bármit túlreagálnak, ami velem kapcsolatos.
Na ekkor jön a férjem, aki halk szavakkal, szépen de határozottan elmondja, hogy mi meddig hány méter.
(És ettől még bőven több tíz km-re lakunk egymástól, hála Istennek.)
11
Stílusod alapján nem csodálom, hogy konfrontálódsz, mert elég idegbeteg, pattogós, feszült stílusban próbálsz oltogatni, melyet te konfrontációnak nevezel.
Nos, az intelligencia OTT kezdődik, hogy ha magunkhoz veszüünk egy idősb' rokont, akkor megbeszéljük s lefektetjük a szabályokat. Kölcsönösen. Ehhez, mondjuk, intelligens két oldal szükséges. Ha ez nincs meg, akkor megnyugtatóan rendezzük a dolgot, különéléssel. Külön lakásban, fizetett felügyelettel akár. Az intelligens életnek az is része, hogy nem "kerülök el" valakit, akivel együtt élek, sőt: akit el akarok kerülni, azzal nem élek együtt.
S máris nincs szükség pattogásra, és ilyen stílre.
És akkor folytatom még: Férjem unokahúga, hogy megfőznék-e a gyerekeinek a gyerekzsúrjára (áfa bevallás kellős közepén).
Sógornő: Elvinném-e a vérnyomásmérőmet hozzá pár napra, mert kellene neki (hát nem, mert minden tisztességes családban van egy ilyen ketyere, és mi is magasvérnyomásosak vagyunk mindketten a férjemmel, nekünk is BÁRMIKOR kellhet, éjnek évadján is, vegyen, tízezerből már kap egy átlagosat).
Sorolhatnám még.
Persze ha elvonulnék egy elefántcsonttoronyba, vagy bezárkózott hercegnőt játszanék, akkor nyilván nem lenne semmi bejövő infó számomra, de abszolut életszerűtlen is lenne. Pedig így is visszavonultan élek, tekintve hogy munkahelyre sem járok be, szabadúszó vagyok, de mindig megtalálnak fasságokkal. (Azt már nem teszem hozzá, hogy olyanok, akiktől direkt, tudatosan soha nem kértem szívességet, hátha észreveszik magukat ettől.)
Kérdező:
Én is home officeolok. Kérés esetén, elmondom, hogy nem tudom megtenni, mert éppen dolgozom, s nem érek rá. Ennyi. Ebből nem keletkezik konfliktus, mert az, hogy valaki ezt dafke nem érti meg, az az ő baja, a mi életünkre ráhatása nincs.
Autó: elmondom, hogy ne haragudj, nem tudom odaadni, mert szükségem van rá.
Az, hogy ez másnak nem tetszik, és amiatt műsorozik, az még mindig nem érinti a családomat, a férjemet, mert nyilvánvalóan tudjuk, hogy másnak emiatt nincs joga elvárásokat támasztani vagy bármi módon pattogni. Azaz a kesztyűt nem kell felvenni, s ha valaki műsorozik, az az ő baja.
Ha valaki kesztyűket dobál, azokat egyszerűen nem kell felvenni. Nincs közönség: nincs műsor. Nem naiv vagyok, nem értem, mennyiben befolyásolja a te életedet az, hogy valaki annyira buta, hogy nem éri meg, hogy a munkád miatt nem érsz rá. Ennyi. Joga számonkérni nincs, akkor meg? Amíg te udvarias vagy, addig csak ő a bunkó. Ez még mindig nem konfliktus.
14
Ennek semmi köze az elzárkózáshoz. Ennek ahhoz van köze, hogy nem mész bele mások értelmetlen játékaiba. Esküszöm, nem értem, ezt miért éled meg olyan helyzetként, amiben feltétlenül konfrontálódni kell.
17
Megértelek, komolyan. Rossz a cirkuszt látni, nehéz nem belemenni. De nem szabad. Semmi értelme. Gizike, nekünk azért van vérnyomásmérőnk, mert napi használatban van, így sajnos, nem tudunk neked segíteni.
Mindig, mindent többer számban mondani, angyali nyugalomban maradni, nem védekezni, számonkérésre nem válaszolni, stb. Ha olyan a helyzet, akkor telefon udvariasan elköszönve letenni, vagy udvariasan, kedvesen, "na, akkor jövő héten jövünk megint, jó volt benneteket látni", és mosolyogva elmenni.
Nem szabad belemenni ezekbe. Semmi értelme nincs. És máris nincs olyan helyzet, hogy ki kezeli, kinke a pereputtyát. Ti vagytok egy kerek egész, és ha másnak veletek van baja, az még mindig csak az ő baja. Ti legyetek kedvesek, udvariasak, segítőkészek, és ennyi. Nem kell ugárlni csak azért, vagy idegeskedni, mert valakinem képes normális ember módjára viselkedni.
Látom szelektíven olvasol. NEM konfrontálódok, ha nem muszáj. NEM- tagadó szó, az igen ellentéte. Rémlik?
Képzeld, lefektettük a szabályokat. De nem működik, mert egy igencsak idős nőről beszelünk, aki anno azt csinált a saját otthonában, amit akart. Itt is megpróbálja, van amit elnézek neki, mert mint írtam, NEM célom, hogy mindennap balhé legyen. Nem költöztetjük külön, mert elég nagy a ház, nem fizetünk ápolót, mert nem beteg, megoldjuk. Értem, hogy neked ez nem tetszik, mert nem tudod felfogni, hogy bizonyos dolgok miatt épeszű ember nem veri ki a balhét, te nyilván a bolhából is elefántot csinálsz. Én nem írtam sehol, hogy elkerülöm anyósomat. A konfliktust próbálom elkerülni, de nyilván ezt se tudod felfogni. Nem nagyon érdekel, ha nem tetszik a stílusom, nekem se tetszik a tiéd, maradjuk ennyiben
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!