Hogy tegyem túl magamat rajta?

Szóval 16 éves vagyok(lány)

Amikor 10 éves voltam a szüleim elváltak

Apám alkohol függő volt.

(Volt egy házunk,és volt rajta több milliós hitel, így nem lehetett külön költöznünk)

Eszméletlen,hogy mennyi pénzt elivott, összetörte a kocsit, elvették a jogosítványát ittas vezetésért,de sajnos azt már visszakapta

Szóval sosem volt apám.

Sose foglalkozott velünk(van egy tesóm)

Aztán amikor elváltak a szüleink,teljesen felszabadultam.

Nem kellett azon aggódni, hogy na vajon hogy jön haza, vagy hazajön e

Azóta csak néha keres,pl. karácsonykor, szülinapkor, stb

Akkor sem szoktam vele beszélni

És nem az én hozzáállásommal van a baj.

Pesten dolgozott,majd talált egy barátnőt(aki nem alkoholista)ő Pécsen lakik,szóval most ő is ott van

Idáig pozitívumnak éltem meg ezt az egészet,nyilván az is

Most,így lassan 17 éves fejjel kezdem érezni, hogy mit vesztettem(édesanyámnak nem volt utána barátja)

Sokszor sírok,amikor látok egy családot,például nyaralni. Most is. Egyszerűen borzasztó.

Egyszerűen nagyon hiányzik az apa szerepe az életemből. Hihetetlen.

Bárhol,bármikor képes vagyok elsírni magamat.(Egy ép család láttán)

Mimdig én voltam a kis vidám, most ez is megváltozott, nagyjábol a nyáriszünet alatt.

Szerintetek hogy tudjam ezt felfogni, hogy soha nem lesz már apám,és ne sírjak?(legalábbis emberek közt,hogy kibírjam)