Mit tehetnék én? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )
16 éves lány vagyok. Nem is tudom hol kezdjem...szeretem s családomat, de anya és apa állandóan csak veszekednek, olyan dolgokon, ami apróság(/hülyeség). Amikor kérdezem anyát, hogy miért veszekednek, és hogy ez nekem és a tesómnak rosszul esik, akkor mindig azt mondja, hogy ők nem veszekednek. Amikor valami "rossz" történik, akkor anya mindig azt mondja, hogy apa őt fogja lekiabálni (pedig nem így szokott lenni)és az ő szava már semmit nem ér nekünk (ez sem igaz). Van, hogy anya elkezd velem ordibálni olyan dolgokért, amikért normális esetben szerintem nem kéne kiborulni (pl.:miért később jövök haza a vártnál 5 perccel, vagy heti 2x mosok hajat=világvége). Megértem, hogy félt, de annyira azért tudok vigyázni magamra, hogy ne legyen gond. A tesóm, aki anyára hasonlít inkább (én "apás" vagyok, szerencsére..) úgy érzem anya őt jobban szereti. Általában rám vna kiakadva, hogy én miért nem tanulok olyan jól, mint az ikertesóm... ): és hogy állandóan feleselek és irigy vagyok (pedig nem)...
Nem bírom már ezt a helyzetet, néha nem merek hozzászólni senkihez a családban (tesómhoz sem, mert anya tulajdonságait örökölte részben (szerencsére), szóval, van hogy haraggal beszél velem, ami nagyon rosszul esik).
Nem sajnáltatni szeretném magam, csak jól esett ezt leírni.Szívesen várnék tanácsokat, hogy én mit tehetnék, hogy jobb legyen.
Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne már egyetemre menni vagy valamerre, mert akkor önállósodnék, és nem kéne veszekedés közepette (suli idején) tanulnom vagy bármi más tevékenység (nem hiába járok el íjászkodni, bár azt nagyon megszerettem (:
Egyébként a szerelem is nehézkes a család miatt, egyrészt mert féltenek a szüleim, másrészt a volt barátom is úgymond "túl merevnek" tartotta anya viselkedését. ): Egyébként apát jobban szeretem, megértőbb és engedékenyebb, és végtelenül kitartó (remélem ezt öröklöm). (:
Bánt a sok veszekedés, és az is, hogy nincs szerelmem, nem igazán találom mostanába sajátmagam. ):
Köszi, ha elolvastad.
L/16
Egyetértek azzal, hogy a reménytelent nem tudod megmenteni. Persze próbálkozhatsz és lehet hogy jól is teszed. (nem tudom mennyire szeretik egymást a szüleid a szívük mélyén) Viszont lehet, hogy ha beleavatkozol csak még nagyobb bajba kerülsz.
Ami pedig a féltésedet illeti, szerintem szervezz olyan programokat melyekhez nem kell elmenned otthonról vagy csak nagyon közelre. Pl.: hívd át a barátaidat vagy menj át te hozzájuk. Dumáljatok, nézzetek filmet, egyetek sok csokit :) és beszéld ki magadból a gondjaidat. Esetleg egy-egy ilyen csajos programba belepottyanhat egy fiú is a suliból. Ismerkedj vele a barátnőiden keresztül :)
Remélem hamarosan megoldódik minden. puszi
Igazi kamaszkor:) Félnek, hogy elveszítenek:) Hidd el jobb ez így, mint az hogyha le se ***********... Én most veszem észre, hogy az unokabátyjámból mi lett... Pedig mindig rá írígykedtem... most 23 és zárt osztályon volt... most került a pszichiátriára meg elvonókúra meg stb... emrt a szülei 13-tól azt engedtek amit akart... kifelé azt mutatták ennyire jó minden és ez lett a vége...
Örülj, neki, hogy féltenek... És egy jótanács... ha mindent úgy csinálsz amit ők mondanak akkor nem lesz min veszekedniük:) Nagy dolog h esetleg még 10 perccel hamarabb gyere haza? v heti 3x moss hajat ?:) Sztem próbáld ki egy hétig... meglátod h nem fognak tudni veled veszekedni:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!