Nagyon rosszul érzem magam. Lehetséges valahogy egyedül kimászni ebből az állapoból?

Biztos aszülők is tehetnek róla.Pl észrevettem h. amikor fél évig a páromnál laktam, sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb voltam(híztam is 3 kg.),de mióta vissza költöztünk hozzánk, azóta megint depis vagyok és fogytam(pedig eszek),ideges, feszült, fáradtabb stb.Most készülök elköltözni albérletbe, de már előre rettegek h. milyen balhé lesz belőle.Még mindig gyerekként kezelnek, pedig már én is 25 vagyok.És persze lelki terrort használnak,mert tudják azzal meg tudnak fogni.Járj el sportolni(az jó a depresszió ellen és felszabadítja a feszültséget,) nekem a futópadozás segített,mert ott egyenletesel futsz,de ha van kedved sprintelhetsz is, igaz most nem csinálok semmit,de érzem is h. sz*rul vagyok.Vagy járj el táncot tanulni, ott legalább ismerkedhetsz is.Ha szeretsz tanulni akkor iratkozz be 1tanfolyamra stb.Ha nincs munkád dolgozz olyat amivel kevesebbet vagy otthon(szóval olyan 12-16 órás melók pl.)Mondanám a MC-t bár az elég stresszes meló is tud lenni ha kapkodás van.

Szia! Teljes mértékben megértelek. Hasonló helyzetben vagyok, nem teljesen, de az alapja rendkívül hasonló. Én is szeretem a szüleim, nagyon jó emberek - de! Hazahozzák a mindennapi feszültségüket, problémát, és itt vezetik le szűk körben azt, amit hazahozni sem szabadna! Állandó a lelki terror, és többnyire nekem van bűntudatom amiatt, ahogy viselkednek, nem csak velem, egymással is. Két fejjel a falnak típusú ember, szóval a leülni megbeszélni stratégia szóba sem jöhet náluk, nem tudom, nálatok mennyire menne. Pszichoszomatikus betegség ez a bénultság érzés, hogy képtelen vagy mindenre, csak vigyázz, nehogy majd egyszer valódi fizikai tüneteket is produkálj, konkrétan belebetegedhetsz ebbe, hogy emészted magad.. Én is azt javaslom, hogy ha megteheted, költözz el! Ha nem, keress olyan elfoglaltságot, amivel minden nap kivonod magad abból a körből, ami a rossz hangulatod okozza. Ezt a legnehezebb észrevenni, hogy mi az ami valóban zavar? Mi az amitől tényleg úgy érzed, nem tudsz cselekedni, mi az a gát benned? Őszintén át kéne ezeket gondolni. Napi program az is lehet, hogy elhatározod, például minden este 7kor elmegyek és sétálok egy órát, ez lesz a saját rituálém ahol végiggondolom a dolgaim és kiemelem magam onnan ahol nekem rossz. Tényleg nem kell nagy és világmegváltó elhatározásokat tenni! A lényeg, hogy máshol legyél. De akár elmehetsz könyvtárba olvasni, szerezz egy kutyát (ha nincs) és vidd el minden nap sétálni, állatmenhelyre is lehet önkéntesnek menni, rengeteg program közül választhatsz, de ezt mind csak zárójelesen és ötletként. Tapasztalatom szerint én csak és kizárólag úgy tudok töltekezni (és ahogy érzem, neked is ez hiányzik, a feltöltődés) ha kizárom az embereket és kicsit magam vagyok. És foglalkozok magammal, most mindenféle női hülyeségre is gondolok, hogy rendbeszedem a hajam, retusálom a képem:-) stb. Elmegyek valahova ahol magam lehetek, és olvasok egy könyvet, színházba megyek, és edzésre járok. Ez utóbbit úgy megszerettem, hogy edzői oklevelet is szerzek augusztusban, pedig rólam aztán végképp nem feltételezte volna senki régen, hogy ilyen dolgok motiválhatnak. Itt az idő hogy te is megismerd magad, próbálj ki mindent ami csak eszedbe jut és lehetőséged van rá, élmények kellenek és töltekezés.. Sok sikert kívánok, biztos hogy sikerülni fog! Megvan benned az elszántság, és jól látod a helyzetet.