Egy családban és a rokonságban miért kell a fiatal felnőttet vagy tini gyereket és a szavait semmibe venni? Nálatok hogy vannak az ilyes fajta helyzetek?

Nálunk mindig az számított normálisnak, hogy amíg nem keresel pénzt, tehát nem szállsz bele a család fenntartásába, addig kuss van. Akár arról van szó hogy milyen színűre fessék a falat, akár arról hogy melyik autóversenyző esélyesebb a hétvégén, akár arról hogy milyen ruhában mehetsz hétfőn iskolába. A legjobb az egészben, hogy attól még ott kell ülnöd csendben, nem mehetsz el játszani vagy nagyobb korban olvasni vagy tudomisén. Mert ez egy családi cucc. Aha. Csak épp emberszámba nem vesznek. Pl. ha mentünk valahova és megkérdezték hogy hányan vagytok, közölték hogy x-en úgy hogy engem nem számoltak bele. Azóta is filózok néha hogy szimplán azért néztek le mert gyerek vagyok, vagy azért is, mert csak egy lány vagyok? Ugyanis náluk a fiú gyerek számított értéknek, nyíltan sajnálták is apámat hogy egy gyereke lett és az is lány. Fiú velem egyidős rokon gyerek sosem volt a közelben, pedig megnéztem volna hogy azt hagyják-e szóhoz jutni. Külön imádtam, amikor valaki nem értett valami tök triviális dolgot, pl. hogy hogy lehet "elkapni az uv-sugárzást" és te 13 évesen bátorkodsz megjegyezni, hogy az nem betegség, nem lehet elkapni, hanem az a napsugárzás része és attól égünk le, a kérdező rokon pedig átnéz rajtad mintha meg se hallotta volna. Majd amikor apád ugyanezt elismétli mintha a saját ötlete lenne, az adott rokon buzgón helyesel és mondja is apádnak hogy nahát de okos vagy, Béla :D most komolyan :D Hálát adok hogy viszonylag hamar megszűntek ezek a rokonos látogatások, emlékszem, mikor gimis lettem már csak elvétve estek be húsvétkor.

Főleg hogy az infravörös komponens okozza a napégést. :D