Tényleg sok esetben szétmenés lesz a fiatal korban kötettett kapcsolatok vége?

"Egyértelműen igen. Nekem is van szabályom :D 3 év együtt járás előtt semmiképpen sincs eljegyzés, és min. 1 év együttlakás előtt nincs házasság, továbbá a jegyesség nem lehet kevesebb, mint 1 év, de nem is tarthat tovább annál, mert akkor az már nem jegyesség, hanem élettársi kapcsolat, vagy sima járás..."

De lehetséges az igaz szerelmet ilyen keretek közé szorítani? Vagy még inkább, érdemes ilyen merev szabályokat alkotni köré?

Ha mi anno hasonló szabályok szerint cselekedtünk volna, már réges-régen nem lennénk együtt. Egyikünk sem volt már tizenéves csitri, megjártunk már pár kapcsolatot, és tudtuk, mit akarunk a másiktól.

Az ember vagy rögtön érzi, ha valakivel képes leélni egy életet, vagy felesleges belekezdeni az egészbe.

Összejöttünk a párommal, jártunk néhány hétig, és tudtam, hogy Ő lesz az. Összeköltöztünk néhány hónap után, és ez így volt jó. Ha vártunk volna valami előre definiált időpontra, akkor nem lennénk már együtt. Az érzéseink alapján cselekedtünk, és jól döntöttünk.

De az, hogy kijelentsem, hogy most aztán 1 évig csak járhatunk és semmi más, hogy bármit is érzek, azt magamban kell, hogy tartsam x ideig mert így van megszabva, az nonszensz és a sokat csalódott, megkeseredett emberek játéka; akik azt hiszik, hogy egy kapcsolat predeterminált időosztások miatt lesz működőképes és nem amiatt, ahogyan a felek kifejezik az érzelmeiket és törődnek egymással.

Kedves utolsó!

Nagyon irigyellek azért, amiért neked ilyen szerencsésen alakult az életed :) Az a helyzet, hogy nekem azért vannak ezek a szabályaim, mert az előző kapcsolataim erre tanítottak. és én igenis megdolgoztam értük! Igazából (egyetlenegy esetet kivéve) mindig én güriztem a kapcsolataimért :S A másik az, hogy te ízt írtad: ha nem érezzük már az első pillanatban (gondolom itt az első néhány hétre gondoltál), hogy azzal az illetővel fogjuk leélni az életünket, akkor nincs is semmi értelme az egésznek. Na én egy olyan ember vagyok, aki azonnal szerelmes lesz, és ez nálam azt jelenti, hogy már az első hónaptól kezdve teljesen biztos vagyok benne, hogy vele fogom leélni az életemet, aztán mégse így lesz. Ebből tehát azt tanultam meg, hogy az még nem jelent semmit, hogy ezt érzem/hiszem! Azt is látnom kell, hogy a gyakorlatban is úgy működik-e, mint a képzeletemben, és azt is látnom kell, hogy még 3-4 év után is így érzem-e.

A jegyesség pedig azért 1 év, mert ha valaki megkéri a kezemet, akkor az nem azt jelenti, hogy "Majd valamikor feleségül akarlak venni, oké?" Hanem azt jelenti: Annyira szeretlek, hogy holnap kezdjük el szervezni az esküvőt! Én felhívom az anyakönyvvezetőt, te meg hívd fel az éttermet, oké? Ne haragudj, de engem zavar, amikor egy pár 4-5-6 évig jár jegyességben. Ez főleg a 18-20 évesek körében terjedt el mostanában, és az az érzést kelti bennem, hogy azért csinálják, mert felnőttesdit akarnak játszani. Valahogy úgy érzik, hogy a járás az már gyerekes dolog, és az eljegyzéstől majd anyuci és apuci komolyan veszi a kapcsolatukat.

Persze én is kilépek a keretek közül :D Mondtam is, hogy én se 3 után leszek megkérve, az csak a minimum...engem az se zavar, ha csak 10 év múlva kér meg, de akkor ne húzzuk a nagy napot még további 10 évig, mert annak semmi értelme, feleslegesen dobott ki pénzt a gyűrűre.

Szóval nem mindenkinél fontos ez a 3 év, mint pl. nálad sem, de én ismerem magamat, és tudom, hogy 3 éven belül még egyik pillanatról a másikra meggondolhatom magam még akkor is, ha meg vagyok róla győződve 100%-ig, hogy ő a Nagy Ő.