Tényleg sok esetben szétmenés lesz a fiatal korban kötettett kapcsolatok vége?

Hát nem tudom, ki hány olyan fiatal párt ismer, akik 1-2-3 évnél tovább maradtak együtt. Ez szerintem elég általános jelenség a fiataloknál, nincs is benne semmi furcsa, csak azt kéne belátni, hogy nem kéne annyira sietve komolyabbra fordítani a dolgot. Mármint azzal nekem semmi bajom, hogy egy idő után összeköltöznek, csak sokan 1 év után már az esküvőjüket tervezik (pl. egyik barátnőm is, egy éve volt a pasijával, már együtt is éltek, és nagyon szerette volna, ha össze is házasodnak, pedig már komoly gondok voltak, de azt hitte, hogy majd az esküvő megoldja).

Én felállítottam magamnak egy "szabályt" amit rugalmasan bár, de azért betartok. Összeköltözés egy év járás előtt nincs, mert azért az is egy komoly kötelék, nem olyan könnyű belőle kiszállni, ha nincs meg mindenkinek a saját kis külön helye. Egy év alatt eldől azért már, hogy mennyire komoly a kapcsolat, és nagyjából az is, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni egymáshoz. És utána legalább 2-3 év együttélés kell nekem ahhoz, hogy elgondolkodjak a házasságon. Mármint persze ezt úgy értem, hogy korábban nem mernék belemenni. Egyszerűen tudnom kell, milyen az, amikor már régebb óta együtt élünk, már nem csak az együttélés újdonságának a varázsát érzem, hanem az egyszerű hétköznapokban is tudom, hogy ő a partner, a társ. Lehet, hogy én vagyok túlzottan óvatos, de nagyon nem hiányzik nekem egy válás, és egyszer már majdnem nagyon megjártam pont egy ilyen elkapkodott dologgal. Sőt, igazából kétszer is, mindkétszer csak majdnem. Egyszer majdnem esküvő lett belőle alig fél év ismerettség után, csak bizonyos események miatt nem jött össze, aztán később rájöttem, hogy milyen jó, hogy nem kellett utána bíróságra járni, a másik ilyen eset pedig az volt, hogy majdnem vettünk egy közös lakást, közös hitellel (még a válság előtt, de csak pár hónappal előtte). Aztán persze szakítás lett a vége a dolognak, és örültem, hogy nem vettünk fel közös hitelt közös lakásra. Mostmár amúgy is sok dolgot másként gondolok, pl. saját lakást sem akarok még jópár évig.

Szóval én inkább tartom magam a saját szabályaimhoz, ami lehet, hogy egy kívülállónak nem szimpatikus, vagy nem ésszerű, de nekem megfelel.

Én inkább azt tartom a nagyobb veszélynek, ha valaki az első szerelmével házasodik össze (ami gyakran egyenlő a túl korai házassággal).

Ilyenkor évek után az elő jön a kis ördög, hogy vajon milyen lenne mással.

Láttam elbukni kapcsolatokat ezen.

Egyértelműen igen. Nekem is van szabályom :D 3 év együtt járás előtt semmiképpen sincs eljegyzés, és min. 1 év együttlakás előtt nincs házasság, továbbá a jegyesség nem lehet kevesebb, mint 1 év, de nem is tarthat tovább annál, mert akkor az már nem jegyesség, hanem élettársi kapcsolat, vagy sima járás...minden de nem az, aminek nevezik. Csak akkor legyen eljegyzés, ha az esküvőt pénzügyileg akár már holnap is meg lehetne tartani, csak kell az az év szervezés, és lelki felkészülés.

A hideg futkos a hátamon, hogy már 3 ex általános iskolai osztálytársamnak van gyereke, az egyiknek még férje is, holott én (és így ők is) csak 21 éves vagyok. Főleg akkor voltam ledöbbenve, mikor az egyik közölte, hogy sajnos nem tud jönni az első osztálytalálkozónkra, mert a 6. hónapban van, és néha még rosszul van, meg nem valami kényelmes...nem emlékszem már a pontos magyarázatra, de a lényegen nem változtat.

Régebben más volt! Akkor még az emberek erkölcse is más volt, nem volt ez a kiélési vágy...az a vágy volt csak, hogy minél hamarabb lehessen saját családja az embernek...nem tudom, lehet, hogy más volt az oka, de akkoriban a korai házasságok nem dőltek be. Ma már máshogy szemléljük a világot, más dolgokra vágyunk, és ez nem fér össze - a legtöbb esetben - a korai házassággal!

Vegyük csak azt, hogy régen a nők nem tanultak tovább, ma már viszont szinte elengedhetetlen, mert ma már nem lehet megélni egy fizetésből, mindenképpen kell a kettő. Nekem tuti, hogy nem lesz gyerekem, amíg nincs munkám, és biztos hátterem hozzá. Ezt egy 18-20 éves pár a mai világban nem tudja biztosítani!!

Én az első szerelmemmel fogok összeházasodni várhatóan egyetem után (addigra 5-6 éve leszünk együtt)...

Szerintem aki a kiélésről papol meg arról, hogy "előbújik a kicsi ördög" csak irigy...

szóval vannak esetek és esetek...

Az unokatesóm egy éve se voltak együtt eljegyezte a barátnőjét csak mert a csajnak nem engedték másképp, hogy odaköltözzön:-S

Mi 3 éve vagyunk együtt és még nem vagyok eljegyezve (de tervezzük)...ez nem csak kortól függ, kapcsolattól érzelmek erősségétől és néha a hülyeség meg a naivitás is sokat nyom a latba...:-S

2o-L

8 hónappal a megismerkedésünk után eljegyeztük egymást, és rá 3 hónapra volt az esküvőnk (azaz 11 hónapja ismertük egymást) A férjem 22 éves volt, én 20.

Több mint 26 éve vagyunk házasok. Az első gyerekünk 24 éves.

Mi fiatalon házasodtunk, rövid ismerettség után (nem "kellett" összeházasodnunk, nem voltam terhes)

De nem bántuk meg, most is így csinálnánk.

Vannak kortársaink, akik a házasságuk előtt évekig együtt jártak, kicsit idősebbek is voltak a házasságkötésükkor mint mi, de már elváltak. Nem is kevés ilyet ismerünk.

Szóval nem lehet általánosítani. Lehet egy házasság akkor is jó és tartós, ha fiatalon, rövid együttjárás után köttetik, és lehet attól rossz, vagy rövid életű, ha több év együttjárás után, idősebb korban házasodnak össze.