Én dramatizálom túl, vagy a szüleimnek tényleg baja van velünk?

A minap külön-külön chat-elgettem velük, mert már külön élek tőlük a férjemmel majd két éve.

Mikor hiányoltam pár napja, hogy ők ebben a hónapban lesz egy éve, hogy nem is jöttek hozzánk, és akkor is csak úgy, hogy hazahoztak minket. Egyben kértem, hogy jöjjenek már ők is felénk, ne csak mindig mi vonatozzunk le. Akkor írta anyum, hogy ha megyünk, akkor most is hazahoznak és akkor már voltak is nálunk. Bár az csak annyi, hogy elmennek WC-re, isznak és már ülnek is kocsiba, mennek haza. De hozzá tette, hogy ne a most következő hétvégén menjünk, és búcsúzott. Azt sem várta meg, hogy elköszöjek, így csak most tudtam megkérdezni, hogy miért nem volt jó az a hétvége. Azt válaszolta, hogy jönnek haza a tesóm és a vőlegénye, de tesóm még ott lakik náluk. Mire én: mi történik akkor ha tesómék 1-1,5 órával hamarabb érkeznek meg, mint ti? Anyum csak annyit írt, hogy a jövendőbeli új vője még megérdemli, hogy várják. Én ebből a levont következtetésemet tudattam vele, de nem is próbálta bebizonyítani, hogy félre értettem: Ő megérdemli, hogy várjátok, de mi meg nem, hogy hazahozzatok és legalább így eljöjetek hozzánk.

Mikor meg apummal beszélgettem a jövetelükről, akkor azt írta, hogy nem okos dolog olyan helyre menni, ahol az embert a háta közepére sem kívánják egyesek. -Úgy érzem igaz, hogy mindenki saját magából indul ki. Szerintetek is?- Itt ugyanis a férjemre utalt, akinek oly annyira nincs semmi baja vele, hogy a szülinapi ajándékát is ő készíti, én csak a kitalálója voltam. Amit közöltem is apummal.

Bocsi, hogy hosszú lett!