Én elhatároztam magam, de félek, hogy ezzel rosszat teszek a családomnak. Mit csináljak?

Ma reggel arra ébredtem, hogy apósom éppen azt ecsetelte anyósnak, hogy én a férjemet a kutyámnak tekintem, a gyereket nem látom el, sőt koplaltatom, és hogy úgyis csak addig maradok vele, míg pénze van.

A helyzet az, hogy én hazajöttem anyukámékhoz a gyerekkel, és megmondtam a férjemnek, hogy nem vagyok hajlandó hazamenni, főleg így, hogy a szemembe meg teszik a szépet. Semmi gond a házasságunkkal, minden rendben lenne köztünk, de már idegileg nem bírom ezt, ami otthon megy. Ha úgy tartják jónak simán le ku....a anyáznak, csak mert nekik éppen nem jó ahogy és amit csinálok. Én vittem a háztartást, főztem, mostam takarítottam, a gyereket ellátom rendesen, ő az életem értelme, de nekik semmi nem jól. Úgy érzem nem bírom tovább. Eldöntöttem hazajövök a kicsivel, az ő érdekében, mert már komolyan attól félek, hogy kikészülök idegileg. Szerintetek jól döntök, higyjétek el, csak a gyereket nézem, azt, hogy szüksége van rám, és hogy mellette legyek. Nem akartam a férjem választás elé állítani, de nincs más megoldás, 10 év alatt mindíg én nyeltem, ő sem igazán állt ki mellettem, a terhességem alatt is egy kész pokol volt otthon a helyzet. Azóta meg még rosszabb. Ti hogy döntenétek egy ilyen kettős helyzetben. Az biztos, hogy a kicsit semmiféleképp nem hagyom!