Munka miatt megváltozott mit tegyek?

Nálunk is hasonló volt nemrég a helyzet.

Férjem 20 év szakma után akar pályát váltani. Így ugye elvállal minden jónak tűnő normálisan fizető munkát, amihez nem kell végzettség.

Legutóbb én kértem, hogy mondjon fel, mert heti 2 nap 6-ig kellett dolgozni, meg szombaton is, és kitalálták, hogy nyáron vasárnap is be kell menni pár órára.

AMikor hazaért, kb evett fürdött, és ment aludni.

Mondtam, hogy ez nem élet, vegye már észre, hogy van családja is. Otthagyta próbaidő alatt. Pedig a kollégákkal jól kijött.

Most ugyanannyit kap, mint ahonnan eljött, de itt szigorúan 7-16 óráig dolgozik. És nem hullafáradt, mikor hazajön...

SZóval én megkértem, hogy keressen olyan munkát, ami a családnak megfelelő. Mert a munka nem lehet a család előtt.

(Bár mi elvagyunk 1 fizetésből is, van tartalék is, szóval ez nem lehet indok, hogy akkor éhenhalunk, ha ő 1-2 hónapig nem talál munkát)

Mondd meg neki, hogy vagy a munka, vagy te. Mert a kettő együtt nem megy.

Akkor meglátod, mi a fontosabb neki.

Új, nagyon más munka = meg akar felelni, stresszes, azért nem ér rá huncutkodni veled. Ez el fog múlni, ha kicsit türelmes leszel. Azután 7 évenként a párkapcsolatokban általában kialakul egy válság, leomlik, melyet újra lehet építeni - van akiknek sikerül.

Ehhez ezt a videót nézzétek meg, kérlek:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1678&v=XR1MgbYvMLk

Egyébként nevetséges, hogy egy egyszerű HR pozíció, milyen magaslatokba képes emelni valaki (gondolom alapjába véve elég egyszerű ember) egóját, és azt hamis illúziót kelti benne, hogy ő most már valaki, most már nagyon fontos ember, mert ő HR-es.

Mondom ezt úgy, hogy sokkal felelősségteljesebb munkát végzek 2 diplomával (utazom, tárgyalok, üzletet kötök + itthon irányítok egy csapatot). Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, mennyivel nagyobb felelősség van rajtam, mégsem érzem a késztetést, hogy bárkivel is lekezelő legyek, flegmázzak, főleg nem a párommal vagy a családommal, illetve sosem éreztem a késztetést, hogy felvegyem a céges telefont este. Ráért az másnap reggel is, pedig nem munkaszerződéseket közvetítek, hanem sokmilliós üzletekért felelek.

Nekem visszatetsző a férjed viselkedése, én mélyen megvetem az ilyen kiskirályokat, akik a majdnem semmire ilyen rohadt nagyképűek, és ez nem értékítélet a HR szakma iránt, csupán arra célzom, hogy eléggé felülpozícionálta a munkája, illetve inkább a személye jelentőségét.

Nem tűrném, hogy valaki folyamatosan flegmázzon velem, hogy azért otthagyjon bárhol, mert a főnökét el kell vinni a Sparba (lol), egyébként ez a sparos sztori is mutatja, hogy tulajdonképpen egy kisebb csicska a férjed, mert igazán fontos emberek nem furikázzák a szupermarketbe a feletteseiket.