Ki kit érzett válás után? Nem bantatok meg?

Nem :D

Komolyan, akkor már egy kalap szar volt minden, és csak én! próbáltam meg tenni valamit érte.

Kész megkönnyebbülés volt végre beadni a papírokat, és elköltözni tőle.

Ennek 3 éve, nekem azóta már új kapcsolatom van, ő a sebeit nyalogatja, dehát így járt.

Szerettem, de belefáradtam abba, hogy nem kommunikált velem, mindent elbagatellizált, semmit nem lehetett vele komolyan megbeszélni...

Konkrétan mi a baj? Hiányozni fog? Nem akarsz tőle elválni? Még mindig szereted? Vagy csak eleged lett? Kiégtél? Gyűlölöd? Vagy magadat gyűlölöd? Miért nincs önbizalmad? Mi történt köztetek?

Ami rossz, azt el kell engedni. Nem fogod megbánni, hiszen ennél csak jobb lehet.

Az ember sokszor a biztos szarhoz jobban ragaszkodik mint a bizonytalan valamihez...

Megváltás volt hogy vége lett, a gyerekeinknek is. Nulla kommunikáció, verbálisan durva bántalmazó kapcsolatból léptem ki....és utána 1,5 hónapra rá az Igazi is rám talált!

Nem bántam meg,életem legjobb döntése volt a válás,azóta férfival élek a gyerekemnek lett apja.. Egy talicska fosban ültem,cseléd ágybetét voltam,a gyereket én láttam 0 24 ben a háztartást is a részeges anyját is, a probálkozos apjárol ne is beszéljünk,arrol h szarrá csalt,többször haza is hozta őket,volt aki kb 18 19 volt csak,nem kért személyit az alkalmiaktól... Ha szová tettem,én kaptam,a végén mindenért kaptam.. Hátba rugott a lépcsőn mert nem tetszett a ruhám,h ribizlizni akarok, persze ő vette azt a göncöt is h azt vegyem fel. Amikor már a gyerekre is kezet emelt volna,akkor mondtam h ennyi szedem a motyómat amit vittem és páá aranyom..

36N