Vannak a rokonságotokban jómódúak/gazdagok? Miben különbözik az életmódjuk a tiétektől?

Rokonságban nem, baráti körben igen. Egy rossz szavam nincs rájuk, nagyon rendesek velünk, segítenének, amiben tudnak, de csak azt fogadjuk el, amit tudunk viszonozni. Viszont az tény, hogy nagyon máshogy élünk.

Mi turkálóból öltöztünk, akciós kaját vásároltunk, nem jártunk sehova, nyaralni tizenöt éve voltunk utoljára, régi bútoraink vannak, amik nagy része használatra alkalmatlan, és reméljük, hogy a húszonakárhány éves képcsöves tv kihúzza még egy darabig. Nem rég kezdtünk egyenesbe jönni, tv helyett használható ágyra spórolunk, mert a jelenlegi tíz éve leszakadt. Ezt tervezzük lecserélni, amint rendeztük a hiteleket. Én évek óta külön kasszán vagyok, albérletben (számítógép, telefon munkaeszköz, mielőtt megjegyeznétek, hogy ruhára nincs, erre van), több milliós diákhitellel, és volt olyan időszak, hogy akkor ettem, ha megkínáltak (még akkor sem kértem mástól).

Ők új lakásban élnek, új bútorok vannak, nagyképernyős tv, két-három évente lakásfelújítás mindenestül, hetente színház, fodrász, kozmetikus, wellness, évente többször külföldi nyaralás, harminc milliós megtakarítás, mindkét gyereknek saját lakás. Ők időben be tudták fejezni az egyetemet, mert nem kellett mellette dolgozniuk, több idejük jutott a tanulásra, nem romlott az átlaguk, nem volt a nyakukon a stressz, hogy miből fizetem jövő hónapban a számlákat, és sosem kellett vagy-vagy alapon mérlegelniük számlák, bérlet, cipő és étel közt.

Örülök neki, hogy jól élnek, mert tudom, honnan indultak, és látom, hogy az apuka mennyit dolgozik azért, hogy így élhessenek. Sok magyarral ellentétben én nem mástól irigylem a jólétet, hanem az ő példájukat látva szeretném a saját erőmből elérni, hogy egy nap ha nem is ezen a színvonalon, de mindennapi anyagi gondok nélkül, adósság nélkül élhessek.

Van ismerős: megmondom hogy tellik az egész család hetvégéje:

Én: - elmegyünk közösen prigramozni? Balatoni hétvége?

Ő: - Nem lehet, nincs most rá pénz....

Kb mindig így. Alig leeht kirobbantani őket. Ha véletken sikerül, akkor is ugy húzza mindenre a száját, hogy a vegén mi fizetünk, kaja, fagyi, belépők....

Ő szerinte a gazdagok ugy maradnak gazdagok ha nem költenek....

Hát, mi szerencsések vagyunk, nálunk a család nagyjának rendben az élete :)

Házunkon nincs hitel, nem aggódunk, miből fog telni erre-arra, ha valami elromlik, itthon mindig van ennivaló a hűtőben, új tv, új bútorok, minden szép és jó :) Nyaralni azért nem megyünk, én pl. sajnálok kiadni rá több százezreket. Ha megyünk is, akkor Bécs, Piltvice, Lengyelország, ilyesmi, ahova annyira nem drága eljutni.

A családunk nagy részének jó anyagi körülményei vannak, akinek meg nem, az tett is azért, hogy odajusson. Nem dolgozik, iszik, stb... Egyik unokatestvérem pl. csak közmunkát hajlandó vállalni, de neki segítünk olyasmivel, hogy ha egy régi dolgot lecserélünk, akkor azt neki adjuk. Így kapta meg a régi hűtőnket, nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert nagyobbat vettünk. Azt meg sajnáltuk kidobni.

Persze ezért keményen meg is dolgozunk és még mindig nem vagyunk gazdagok, csak átlagosan élünk. Hétvégente mezőgazdaságban dolgozunk, a saját földünkön, hétközben meg a munkahelyünkön. És nem szórjuk csak úgy a pénzt, a dolgok nagy részéből továbbra is az olcsóbbat vesszük, ruhára nem költünk 40 ezret, mert jó márkája van :)